Ma egy pillanatra olyan érzésem volt, mintha mindent értenék, mindennek tudnám a megoldását és mintha az egyenlőségjelek után nem csak egy üres tér tátongna.  Ha nem tudom elengedni őt/azt/bármit/azt a valamit.....akkor magamat kell. Magamat elengedni.
Teljesen ostoba agyalgatások eredménye ez igazából. Butaságon gondolkodásé. Átvitt értelemben még egészen szép mondanivalója is van. Csakhogy az elengedés itt nem  olyan formában értendő.

Ha elengedném akkor hova menne az a bizonyos "magam"? Kisétálna egy kapun? Felvinnének engem is pár üveg sörrel valami szakállas fószerhez? Vagy lefele indulhatnék a jómelegbe ventillátor nélkül? Esetleg egy légüres térbe kerülnék ahol elém dobnának pár papírt amit ki kellene töltenem a következő életemmel kapcsolatban :) Jó bátor lehettem, hogy a mostanit ilyenre kreáltam :)


Egyre többször van az, hogy nem bírom folytatni a saját gondolatmeneteimet....


 A lefele zuhanás és ott megmaradás állapotában még akkor is egyhelyben vagy amikor sétálsz avgy buszozol.....és akkor hazaérsz. Vacsival várnak, és mosolyokkal ölelgetnek. Azt hiszem azoknak az embereknek, akik öngyilkosok lettek vagy megőrültek nem volt igazi családjuk. Olyan szeretéses. Nem vérszerinti. Család család. Biztos nem volt.

Régen sokszor volt olyan, hogy úgy éreztem, ketté vagyok vágva. Az egyik felem lefele úszik, dobálják rá a bántást, énis magamra, fáj az a felem, fuldoklik, meg van mérgezve, szenved...a másik felem pedig repül, mosolyog, tud adni,szeret, szeretik boldog.... Most ugyanezt érzem, csak nem kettévágva vagyok, hanem rétegeim vannak. Mint a hagymának. Felváltva fekete és fehér egymás után minden rétegem. Marják egymást.

Egy nemlétező mesében élünk. Csipkerózsikát megcsókolták, Hamupipőke hercegnő lett...mondjuk három napra egy hónapból. A vászon foltos, a vetítőgép akadozik. A film mégis pörög....elvágni  nem megy csak.
(lehet csak a vásznat kéne kicserélni?)

 Rémes, hogy mennyi ideje nem írtam.
Nagyon sok minden történt.....De még feldolgozás alatt van és lehet sose lesz az egész érthető és bizonyos.

.....még a saját szavaimhoz is fáradt vagyok.....

"Ez hát a kétségbeesés. Dermesztő hideg magányosság, sivár, sötét elhagyatottság. Azt hittem, a kétségbeesés forró, szenvedélyes, vadul kitörő valami, de nem így van. A kétségbeesés bűne, amiről a papok prédikálnak, hideg bűn, a lüktető, meleg, élő emberi kapcsolatoktól elzárkózás bűne."

A.C.

Igazából eszembe jutott egy régi történet. Valaki mesélte még régen nekem, hogy a megfulladás nem egy pillanat műve. Ezt mondjuk gondoltam :) De ha például hideg vízben fuldoklunk éppen akkor méghosszabb ideig tart ez a csodás kis élmény....:S fohh....mert állítólag a hideg víz összezavarja az embert. Ilyenkor összekeveredik a fent és a lent.....aztán ha pl felfele szeretnénk úszni a levegő felé akkor lefele ahajtjuk magunkat. Egyre lejjebb. Na....most én is épp pontosan így érzem magam.

(Egyébként ez a vizes fulladós sztori kb mindenhol sántít::D de szemléltető példának tökéletes)

ja mégegy aprócska máról.... Ha sikerülne megtanulnom a szenvedés a szomorúság és egyéb negatív érzések szeretését akkor mindig de tényleg mindig boldog lennék.

...na és egy utolsó.Észrevételek: nem ülök ki dombtetőkre, nem megyek ki spontán csakúgy, nem írok belülről, elmúltak a boldogságycsomók a gyomromból (napi 3szor legalább jelentkeztek amúgy), nem várok semmit gyermeki izgalommal, nem nevettem ma egyszer sem, nem vidítottam fel senkit, nem öleltem meg senkit..... Kerestem de nem találtam hova rejtették rajtam a szavatossági időt de egyre erősebb a gyanúm hogy mostani dátumot találnék....

Első gödör

Lapozgattam egy régi füzetem :)

Csodálomból csodálóvá váltunk
Egymásban csodáljuk magunk
Álljuk egymást, fűben fetrengünk
Megélésekké változtatjuk nemélésünk
Semmiből fonjuk eggyé hajunk
Tóról tóra kacsázunk
Felhőket kutatunk
És ha majd elfogy a hajunk
Nem lesz több felhő
Elenged karunk
Külön csodákból merítünk, fulladunk
És várjuk, hogy hajunk újra összenő

2009

Mala

Nem tudom a mai napig....nincs egy szilárd és valós álláspontom arról, hogy létezik olyan, hogy 'sors' 'véletlen' és egyéb menekülési útvonalak..... Menekülési útvonal.....furcsa, de szerintem tényleg csak ennyi az összes...."Ez a sorsom" "Ez nem véletlen" "úgyis ez a sorsom" ezek csak elfutási segítők az olyan helyzetekből amiket lusták vagyunk megoldani vagy egyszerűen csak keresni a megoldást.
De léteznek vagy sem?
Ma elmentem Csodanyával múzeumba egy könyv bemutatójára....Leültünk....aztán mellém ült egy nő. Jól voltam, úgy alapból, nem éreztem semmit....teljesen közömbös érzéseim voltak. Csodanya egyszercsak megbökött és fülembe súgta, hogy "Mala van a nénin"
Teljesen  lényegtelen, nem fontos....egyszerű kijelentés. Jó. Mala van rajta. Oké. Van pár ilyen ember....hogyne:)

                                                                                ***

Elhalványult bennem az út. Az az út, amit sajátomnak vallottam, ami jó érzés volt bennem. Elveszítettem magam, nem félúton....még előbb, pont a kanyarban. Neménlevések sorozata és hullámvasutak jöttek. Nem álltak le, és most se fogak, de meg lesznek éléve, és helyükre lesznek rakva. Visszalopok egy darabot magamból.

Ki lökdös az utunkba ilyen utalásokat? Kik küldenek történésekkel gondolkoznivalót? Ki és honnan játszik ezzel a társasjátékkal?

Keserű mézbe mártom a hajam, elrejtem magam mindenki elől, belülről csavarom, zúzom porrá a mindenséget.
Megunt mosolyt kívánok és kapok rögtön arcomra. Egymásbanélés körülöttem mindenhol......fel, jobbra, alulra, balra is kereshetem, de csak itt találom a magányt.... Ne sírj, mert van ölelő kar, van csókoló száj és van szerető szív. A többi csak játék....ne hidd el.

terv elkezdve

Álomérzés. Csak jelenetek vannak...sőt...össze vissza van megvágva az egész...nagyon furcsán egymás után dobott snittek és hihetetlen  operatőri munka. :) Rég éreztem ilyen jóleső fáradtságot. Rég szerettem volna igazán kialudni magam, mert akarom holnap is használni ezt a testet.....furcsa ez.
Ha belegondolok ebbe a hirtelen változásba, vegyes az egész. Elsőre...."jajj nem lesz nyaram, jajj minden nap menni kell korán, jajj....de a hazaérés csudajó, a szabadnapok meg mégcsodajóóóóóóóbbak lesznek :)
Azt hiszem minden rendben van.
...najó, van egy kis üresérzés...de az is csak miattad, és talán harag is van, amiért ezt csinálod...najó, ezt is csak én csinálom, de te csinálod.....abbahagyás:)

igazából már csak nyugalom kéne, csend, sötétség, és szépálmok:)

Anyag miatt

Pont most vagyok azon a ponton, ahol jót tenne, ha hazamennék. Nem az én fejemben fogalmazódott meg, de a gondolat továbbgörgetése már itt játszódott.

Haza.

Tehát elutazni, újra oda, újra erdők, fák, ligetek.....amiket az utóbbi időben már itt is megtalálok, már magamtól is. Egyedül kimerészkedek, de azért az eltévedés félelme még sokszor bekopog, aztán magammal is viszem, be az erdőkbe. Mélyen a fák közé.

Elutaznék. El fogok. Látogatóba megyek a gyerekkoromhoz és hozzád. Anyámhoz megyek, aki húslevest főz, aztán megölel, elzavar, megölel. 

Igazából haza akarok majd menni. 

Ha most mennék, ahogy Te érzed.....most....menekülés lenne, nem látogatás. A mostani rossznak a gyökerét kell kitépnem és nem fogócskázni vele. Meg fogom oldani. Csak már olyan szinten van, hogy rejtése lehetetlen, játszani pedig nem érdemes. 

Utazok, ha nem menekülök, nem menekülök, hanem utazok.

                   A gyűlölet és a szerelem között nem egy hajszál van, hanem egy csók.

"Mi van akkor ha túl vagy..."

                              Vagy az van, hogy túl vagy rajta.

                                             Vagy az van, hogy azt hiszed, hogy túl vagy rajta.

http://www.youtube.com/watch?v=hii17sjSwfA&feature=related

Lezárni valamit (bármit) nem könnyű feladat. Lezárom, kész, vége, befejeztem. Egész egyszerű szavak...Sokszor mondjuk ki őket....egyes életszakaszaink után pedig még egészen komolyan is szoktuk gondolni. Sőt igazán erősnek is érezzük magunkat ahhoz, hogy tartsuk is ezt a "könnyű kis" fogadalmat.
Szívedbe vési magát, a Lényed lesz, Ő Te leszel, Te pedig Ővé válsz.
Zárd le önmagad? Ez lehetetlen. Teljes azonosulás után?

...ez olyan, mintha szét akarnád választani a pitéből a lisztet és a margarint.

"Vajon ki tilthat ki belőled, ha Te már beengedtél?"

Defelejts (válasz a virágnak)

Felvettünk egy ruhát. Szép ruha volt, sőt gyönyörű. Szép hímzésekkel, virágokkal, napocskás motívumokkal. Kinyitottunk benne ablakokat és a ruha foszlott. Rongyos lett, aztán meztelenül álltunk egymás előtt. Nem lélekdarabok voltak a kezünkben, hanem az eredetink, és ezt odanyújtottuk. Elfogadás. Ez vagyok én, így vagyok, ilyen vagyok. Szeretlek így.
Elfogadás van. Hirtelenség is. Gombócokat gyúrtunk a torkunkban a régi ruha foszlányaiból és megdobáltuk vele egymást.
Fájt, de nem csinált sebeket.

Szeretéstapasz.

Minden rendbe van.

Lefelfele

A dualitás tökéletes szemléltetőeszköze vagyok. Egyszerre csorog a méz és nyalom a citromot, egyszerre lépek sárba és mosom ki a cipőmet... Sajnos minden második gondolatom "bárcsak"kal kezdődik. Volt már ilyen?

Azt hiszem ennyire még nem volt. Pedig éltem már meg nagyobb mélységeket, mégsem "bárcsakoltam" folyamatosan. Szeretnék, szeretnék, szeretnék....igazából csak egy valamit szeretnék. Úgy szeretném, hogy ha lenne, akkor már az lenne a gond. Igazi gond pedig úgy már sose lenne ha lenne amit szeretnék.... Kusza ez.

Lehet egyszerre lefele és felfele menni?

Képlet

 Április elmúlt. Tény feldolgozva. Talán túl sok minden történt. Ezért volt annyira nehéz elengedni. Szép élmények. Talán túl szépek is, pedig a legnagyobb kérdőjelek hónapja volt.

A lényegen igazából semmi nem változtatott. Túldramatizálhatjuk a helyzeteket, belemélyedhetünk okfejtésekbe, bármit csinálunk, a lényeg megmarad.

Képekben sokkal jobb összefoglalni. Főleg olyankor, ha az a típusú ember vagy, aki csak boldogtalanul tud írni.




Ez itt az a hely, amire azt mondtam, hogy csúnya:) Dehát Hajni, azt mondtad a Duna partra ülünk....ez meg itt csak beton....:)

     
A legnagyobb érthetetlen megbolonduláskor ide jó kiülni...

      Hazavonatozás. Még béke. Felébredés... Egy nagy bögre kakaó...Napraülés....cigaretta.....üresség. .
                                                                                                                                                     Jóleső..
   

 Virágot kapni, úgy hogy nem tépik le....

Zenélni, zenélni, zenélni....rágyújtani aztán zenélni. Ablakot nyitni, kinézni, megélni....

Arra ébredni, hogy a kertben főznek neked:) Visszaérkezni és kifeküdni a csodahelyre:)

Mosolygósan talpon lenni éjszaka:)

Hirtelen felindulásból Budát látogatni :)Mesét olvasni szobrokból

Csodaélni :)

...és várni, várni várni. Megnyugodni, újra várni, de közben mindig mindig észrevenni, hogy "nemis rossz ez így" :)))

Kép

...már majdnem felértem a híd tetejére, amikor csörgött a telefon....Persze, a táskám legalján volt. Szétszórtság. 15 éves. Idegen a hely. Nem szeretem a költözést. Nem ismerek senkit és még otthonom sincs. Ez csak egy ház, amit megvettünk, undorító, üres, vonatzajos. Állandóan vonatzajos. Megvan a telefon. Üzenet. Megfordulok rögtön. Rohanok. Tudom, hogy el fogok tévedni, de rohanok. Csodaeste volt.Odataláltam. Akkor odataláltam. És most tévedek el?

Gyógyultan beteg

"Boróka érik száraz dombokon
Ki csókol minden éjjel homlokon?"

Meggyógyult a blog:) Pár napra meghalt szegény, de most kapott új ruhát. Hihetetlen mennyire tud ragaszkodni az ember egy ilyen virtuális kis füzetecskéhez. Megszokás. Ez is csak megszokás.

Viszont amik történtek(tömören röviden):

Buda varázs, álomban álmodás, repülés....belemásztunk egy festménybe, aztán mikor kitaláltunk belőle húztuk magunk után a festékcsíkot.

Félés, remegés, aggodalom....Megnyugvás aztán újra remegés. Magambantartott félelem.

Kenyérsütés, amit egy boltbamenés előzött meg, Atyai utasítás: "Hozz kenyeret is" :D :))

Napfelkelte a város közepéről

Fogadalmak és azok rögtön megszegése

Vízomlás

Csudaságos koncert, Anyámzengés, nyakfájás :)

Pihenés, pihenés, mindjárt vizsga érzés..... és kísérőnek még mindig nagy adag remegés és félelem.

Nade gyereknap van vagy mifene, úgyhogy elengedés, elengedés, nemgondolkodás:)

Tavaszi-nyár

Nem kapok válaszokat. Magamtól várom őket de nem jövök rá arra, hogy hogyan lehetséges az, hogy a legnagyobb zűrzavar és káosz idején is, mikor a félelem minden percben ott remeg azon a bizonyos helyen, még ilyenkor is biztonságban érzem magam.
Egy nagy nyaralás ez az egész hétvége. Sok Napsütéssel, nevetésekkel, mosolyokkal, dalokkal, új emberekkel, tapasztalásokkal, és persze két zacskó tarhonyával :)

Olyan szintű biztonság ez, ami sosem szokott tartós maradni.
....azt hiszem a legnagyobb boldogságban a már végétől való félelem is örökletes....

Lopás

Szavakért viharokat sírunk....talán csak egyedül.

Viharokat indítunk, ordítunk hogy mégjobban érezzük az éles karmokat.

Tépett fűszálak....magamból tépett fűszálak....ezekből adok.....magamból adok de csak így tépve.....talán csókokért. Rablás. Lopás..... Rabló vagy....tolvaj.

Elhamarkodott volt.

Nem vagy se rabló, se tolvaj.....magamtól adom, mégis kirabolva érzem az egész lényem.

Belevetném

Foltos árnyhajók úsznak rajtad
Eltakarod magad elől a képeket
És magam elől is
takarom?


Választhatnánk egy olyan utat
Amit nem fed por, szürkeség, patanyomok
Választhatnád
választanám?


Félelemmel itatták át a lepedőnket
Beitta a remegő vállad
Remegésem vetted csak át
átvetted?


Fojtó bizalom kupáját húzom meg.
Újra és újra innám
Már más pohárból és a bizalom italát
bizalom?


Sóhajok, évek, életek
Idejét várnám át
Ha nem engedne el kezed újra minden nap minden percben
elenged?


Képzetek, tévhitek, átkok
elkapnak és pörgetnek karójukon újra
Nem érzed nem látod nem tudod
érzed?

Sima bőr, rajzolt szemek, kutyaszőr
Éles állkapocs, karmok
Belevetném mindenem odaadnám utolsókat is
Bele.

Félelem....félig van az elem

Már megint mindjárt éjfél és én még mindig nem alszom. Nem igazán érzem, hogy ezeket a gondolatokat meg akarnám osztani bárkivel is, de már csak megszokásból is ide gyűjtök minden írást, firkát, emléket. Van a jelennek emléke? Vagy csak régi, előbb megtörtént dolgoknak lehet? Ennek a  történésnek az emléke is emlék....emlék végülis minden. Az egész életem csak egy ócska emlék....
Elolvastam mindent amit írtál. Fáj. Nem kicsit. Nem is tudok már írnia  fájdalomról. Lehet, hogy már kiírtam minden fájást. Ha belegondolok, végülis már egész kicsi korom óta csak arról gondolkozom és írok. Most úgy fáj, hogy közben nem is fáj.
Becsapva érzem magam és közben pedig hiszek.
Ha én érzem magam becsapva akkor Te hogy érezheted?!    Francba is....
Nem érzem azt, hogy bármikor is ki tudok kerülni ebből a körforgásból, mert TART. Amíg tart, addig nem enged el és én sem engedem el. Azt hiszem nem érti ezt meg senki sem igazán.....szeretném ha néha valaki, akár csak egy ember is belém látna. Jó érzés lenne. Tele vagyok szeretettel.
Nem a gyűlölet az ami a legjobban eluralkodott és nem a szerelem és nem is a fájdalom.....a félelem. A félelem az ami most gombócokat gyúr a torkomban. Az a mondatod egyszerűen rettegésre késztet. Az egész csodacsomag egy szépen kidolgozott tervnek tűnik most. Remélem semmi sem sikerült belőle. Inkább összetörök és felépítek újból, inkább leszek földön csúszó-mászó kis giliszta vagy féreg akár nyálkás kis ostoba lény is, csak ne sikerüljön amit most annyira szeretnél. Leírtad. Mondtad is, de leírtad és én most elolvastam és....és így tudatosult. Apa akarsz lenni..... de...de.....Remélem ez az egész is csak butaság és beképzelem, hogy szépen eltervezted kidolgoztad véghezvitted és sikerült....Nem. Te nem lehetsz ilyen. Megint ez a gyűlölet....aztán ez a mindent tépő szeretés. Mi ez?????????????????????
Rettegek. Komolyan és egyre jobban. Ideje lenne lenyugodni. Nagyon félek....nagyon.....
Ideje lenne annak is, hogy elengedjem az ostoba kis naivitásom, a beléd vetett hitem és mindenem ami visszalök ebbe a....ebbe az egészbe amit még nevén nevezni sem tudok. Ez a hónap a mindent eldöntő. Istenem....hoyg mennyire kész ez...Május.....Május, te gonosz. Vagy Kutya, te gonosz.....Igazából Zsu, Te gonosz....ha nem teszed amit teszel nincs ez az egész. Nincs. Egész. Akkor törött minden lesz vagy mi? Micsoda? Nem vagyok már biztos abba sem hogy ez az Életvalami úgy jó ahogy van.....hogy Sors meg Végzet és egyéb okosságok.....

Bárcsak érteném és tudnám a Mindent. Vagy csak Téged. Most az is elég lenne.

"Két pár cipője volt és két ruhája. 
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája
De néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat. "
Kosztolányi Dezső: Apám


Nem tudom hány pár cipője van, nem tudom hány ruhája, volt hogy zord volt, fel merek rá nézni, esténként IS megolvad ám, Tényleg kinyitja az ablak kilincsét és mutogat kincseket, csinál is kincseket....égboltot is, Holdat.....Tündéreket is....meg sajtot :)

"Halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen"

Megszakad a szív.
...szokták mondani....

Mitől szakadna meg?
Kettészakad vagy darabokra esik?Kitépik vagy összeaszalódik ott belül?
Lehet, hogy többféle szívszakadás van.

A következő júniusi napokban már nem volt ott a kád szélén a törölköző és így anyu se tudott kiabálni, hogy már megint mi ez a rendetlenség....Nem volt borotvahab illat a fürdőszobába, nem botlottam el a szétszórt 45-ös papucsokba,  nem hallottam a Lada püffögését a ház elől és a suliba is furcsán néztek rám. Nem kérdezte meg senki, hogy fagyizni menjünk vagy játszótérre, nem volt otthon éneklés és már a pipadohány illat is kezdett szépen lassan kikopni a függönyökből. Ezek a napok hamar elteltek. Hetek és hónapok aztán.... Átéltük az első karácsonyt, a nyarat is....Nem volt horgászat, kirándulás, nem zsonglőrködtünk papucsokkal és nem fogtunk lepkét sem. Évek haladtak és azt mondták, ezeket a hiányokat egyszer kell csak átélni és idővel elfogynak majd. Már eltelt sok egyedüli karácsony, már egyik nyáron se várom a horgászatokat és a lepkefogást. A borotvahab illatot nem tudom máshoz kötni, a Ladák az utcán csak az övéi lehetnek, a bajuszos emberek pedig mind mind....mind.... 

Szívszakadás.

Becsukta a szemét és várta, hogy eltűnjenek az emberek. Elhitte, hogy ha eleget vár míg újra felnéz ebből az egészből, már egyedül lesz és megnyugodhat. Idegesítették őt. Sosem bírt egyedül lenni. Ellentmondás. Később már a szemét sem merte becsukni, mivel csak egyre rosszabb és rosszabb lett az egész.....túl színes lett, aztán meg túl sötét. Keresni akart valamit, amivel lefoglalja magát, aminek élni tud, talán menekülési tervet szeretett volna kidolgozni. Belekezdett sokmindenbe és félúton abba is hagyta mindet. Belekóstolt a világ dolgaiba, néha még emberek közé is ment és eljátszotta az érdeklődést és a nevetéseket. Lettek barátai, elvesztései. Helye nem volt, ostobán kutatott a világban. Rossz dolgokat tett. Folytatta, folytatta....Nem fáj ez az egész. Nem fáj...Folytatta. Össze vissza élés. Épp olyan kusza és értelmetlen, össze-vissza mint ezek a mondatok. Nem lehet átadni. Értetlenség.

Szívszakadás

Nevetések, csókok, ölelések, megélések, rájövések, hintázások, szeretkezések, világgámenések, csillagnézések, tervek, hálók, csodák, mosolyok, csókok, csókok, csókok, tervek, tervek, tervek, hisz, hisz, hisz, TUD, lát, csókok, csókok, beleremegés, hihetetlenség, csókok.....Eltűnés. Végetérés.

Szívszakadás

Fura dolog az álmatlanság.
Azt hiszem, mikor megszülettem egész sokat aludhattam....szinte minden gyerekkori fotómon alszom vagy nevetek. Nem hiszem, hogy ez a két dolog összefügg, mivel mostanában nem alszom és sokat nevetek. :)
Ócskaságok legépelése és a nem alvás viszont rokonok, ha csak messzi ágról is.

Hajnal van. Fél5.
Utoljára tegnap reggel aludtam egy órát.

Azt mondják, az ember életének egyharmadát alvással tölti. Ha nem lenne szükségünk erre a regenerációra, mit tennénk helyette? Szerintem semmi mást, mint amúgy. Lehet 12 óra helyett 18órásak lennének a hosszú műszakok, lehet 8tól este 9ig lennénk iskolába, lehet, tovább járnának a metrók....de semmi esetre sem gondolom, hogy esetleg több ölelés, dicséret, megmentés, bocsánat vagy csók jutna egy napra. Általában pozitív hozzáállásom van a dolgokhoz... Komolyan.

Utánaolvastam igazából ennek az alvászavarnak. Felsoroltak nagyon sok féle okot, problémagyökeret meg mindenféle tudományos hablatyságot. Kicsit sem lett más. Nyugodt vagyok, mint eddig.

A gondolataim is ugyanazok.
Pöttyös labdák, kutak, cserebogár, szekrény, pillangó, köd, takaró, bögre, cseresznye, tűz, erdő, kacsa, narancs... ezek is csak szavak.

Igazából vártam, hogy elálmosodom ha írok.

Már kel fel a Nap.                                                                                    

Csapdavilág

.
Jó érzés hazaérni. Jó érzés, még akkor is ha kint tűz a Nap és jó a levegő...már amennyire jó levegőnek lehet nevezni az ittenit. Nekem jöttek 6an. Igen, számoltam. Néha kényszeresen számolom a történéseket. Minden nap mást....
Egyik nap 2ember nevetett a metrón
Másik nap 5ember volt szomorú a villamoson
Szombaton 24szer gyújtottam rá
Múlt évben egyszer öleltem meg az unokatestvérem
Tegnap 7könnycseppet láttam
A héten 4jó verset olvastam
Ma 1ölelést kaptam
Stratégiai játék ez a város. Nappal kimenni felesleges. Stratégiai játék a barátság és a szerelem is sokak szerint. Tényleg csak bábuk vagyunk?
Naiv hozzáállásom áldás vagy átok?
Hiszi még valaki hogy elég csupán szeretni?


Számoljam akkor most a szeretést is?


Varázstalanabb és varázstalanabb.

Már megint túl egyszerűnek és átláthatónak érzem az egészet. Utazzak vagy ne utazzak? Utazzak el, hogy ott is számoljak össze pár bántást, ölelést, cigarettát, sört, csókot?
Mennyiség...mi az? Kit érdekel a mennyiség?
Kényszercselekvés....Egy nem elég? Mondjuk kreatívabb mint a körömrágás...

Utolsó tavasz

2010 december 31. Az utolsó nyugodt visszatekintés. Nem kedvencem a múlton való rágódás, töprengés. Valami most mégis azt súgja, hogy gyerünk gyerünk....nézzünk csak kicsit hátrafelé. Hátrafelé, de mégis szépen, okosan. Jól fog esni.

Első hó
2011-et írtunk már. Áttáncoltuk magunkat. Mind. Otthon. Kisvárosban, sokan. Örültem Nektek, mégis fejemben járkáltak az itteni Csodák, Csodamorzsák. Tudtam hol vannak. Jó helyen :) Az év első napja maga volt a Paradicsom :D 24órán keresztül csak feküdtünk az ágyon és mintha a világban fetrengenénk, éltünk...ÉLTÜNK csupa nagy betűvel. A nevetéstől hasfájás a kedvenc. Ott és akkor 100%osan elhittem, hogy ez örökre ennyire jó lesz. Mondtam és vallottam szívből az örökkét, pedig nap mint nap megtanulom, hogy nem létező.
Januárunk első felében újra helyet bérelt kis fejemben a jól ismert Időgép-gondolat. Mintha a kedvencem lenne... Kedvenc gyűlöltségem. Menni, menni akartam vissza, pedig volt ám itt annyi minden. A Minden pedig segített. Tompította furakodó Időgép barátunkat. Hideg volt, mi mégis megittuk azt az üveg bort a jól megszokott helyen, hogy aztán végigsétáljunk az Arany János utcáig és lemenjünk a szeretésbe. Akkor jöttél le utoljára Te is. Szép utolsó volt. :) Dobok szóltak akkor még minden szerdán.
Utolsó hideg
Az év második hónapja tartott már, mikor kezdett megcsillanni valamicske reményfolt. Ideje volt, hiszen már magam is nyűgnek éreztem magam a saját nyakamon. Fél év meghalás újraéledés sorozat...nahát kérem mi ez?! Február 5-e volt. Fél órával előbb odaértem a Déli pályaudvarra. Soha nem csináltam olyasmit amit aznap. Nem vagyok olyan teremtés, aki pár részegentalálkozás és msn beszélgetések után leutazik valakihez. Csodálkoztam magamon, de nem éreztem helyét akkor a gondolkozásnak. Szép hétvége volt. Olyan MIféle hétvége. Semmit nem csináltunk, mégis annyi mindent. :) Hazafelé az elkezdődött valami érzés kísért. Mosolyogtam. Mióta nem is? ...    
Februári virágokkal találkoztunk a Margitszigeten. Egyik Kincsemmel sétálva punsfolyást nézegettünk. Rátalálást rátalálás követett. Kapcsolódás kapcsolódás..... én nyílok vagy ők? Mi történik? Nem értette semmit és mégis, mintha rám öntötték volna velük együtt a világegyetem összes örömporát.
Hatalmas dobolás. Életem egyik legkinyílóbbika. Meg is volt a hatás... Elengedés kipipálva. Miket nem gondol a naiv lélek?:) Suli is ment gőzerővel. Újultan. Mosolyok, mosolyok..... teljességérzés. Aztán hát Afteroztunk. Egy év után ismét ugyanott. Bohóckodás, Indiánkodás, és első meglátás. Szüleim összetalálkoztak:) Én pedig egy döggel az oldalamon tértem haza.....Döggel, kígyóval aki keblenmelengetést kapott onnantól kezdve. Ki ne hagyjam innen életem első csakúgy spontán koncertjét. Az akkor még nem apám apám jóvoltából. Láttam színesen világító váltakozó épületet a hídról éjszaka, és úgy tudtam neki örülni, mintha megnyertem volna a lottót. (Nem tudom miért az ilyen kis dolgok maradnak meg)  Jajj, majd' elfelejtettem: ez az a hónap mikor AngyalPolip szerelem született :)
Első tavaszi
A tavaszunk legelső szerdáján betért hozzánk Alkony. Aztán megint...és megint:) Szerettem volna ha itt ragad. Elrohant. Szokott. Akkor még csak tanultam Alkonyul.
Közben Kincsem mélyebbre és mélyebbre ment. Belefordult, megélt. Engem pedig a tehetetlenségérzés mardosott belül.  Angyalunk érdekesen sikeredett születésnapja után pedig lebetegedtem, akkor még nem apám szintén. Ketten betegültünk és mélyültünk, süllyedtün befelé ettől rendesen. Volt haszna, kijelenthetem. Idecsalta a makacsul nem múló betegségem Alkonyt. Sajtot is szúrtunk:) Mi meg gyógyultunk, akkor még nem apámmal:) A célt elértük, 11-ére egészségesnek mondtuk magunkat. Irány a Hunnia. Alkony és a Tücsök zenél. Metróval befutott ő is, a kalap pedig a másik ő fejére került. Sorsdöntő volt. A következő 2 nap is. Balassagyarmat Alkonnyal. Kinyílás, megértés, születés, hallgatás, rájövés...ablaknyitogatások. Márciusunk 14. napján  Anyu Apu. Másnap Margitszigetelés. Meghalásjövést éreztem de elnyomta az örülés. Sajnos nem sokáig...Ballépés. Eltávolodás. Értelmetlen volt. Talán megijedtem...talán féltem igazán....Egyedüllét. Elengedtük. Ebben a hónapban megint Érdeltünk immáron hárman.
Meg azt is mondták, hogy csoda vagyok...én még mindig a hálózatban hiszek csak ...
Hát...na meg a hónap végén építettem. Olyan érzéseket és mindenséget, ami megőrjít erőt ad és visz előre. Csodát láttam. Hiszek még benne most is, csak sokkal lágyabb szinten.
Bolondoké
Felpörgött minden és csak történtek, történtek körülöttem az események és vittek magukkal. Úgy nagyon erősen.Hullámvasút effekt üdvözlet:) Ismét találkoztunk. Büszkeségáradás ezerrel, 9-én Apám kiállítása megnyílt. Csodapillanatok voltak. Nameg akkor volt az az éjszaka is. Zöld lámpa mi?:D Mesélés mesélés simogatás simogatás ölelés ölelések sok sok simogatás bújás bújás....szerintem szeretethiány. Biztos az volt. Kaptál viszont. Sokat.
Bolygóraérkezésem napját a Gellérthegy tetején Nagynénémmel és egy üveg borral töltöttem. Este pedig a családdal. :)Buborékokat fújtunk és sokat nevettünk. Szeretés volt. Gyomorgörcsökben úsztam még mindig Tőled. Vicces ezt most már leírni, de hát...így volt:)
Hétvégén hazajöttetek velem. A furcsaság, a boldogság, a szenvedés, a kacajok, a gyűlölet, a csoda, a megvetés, a csalódás, a hihetetlenség volt. Minden volt. Annyira minden. Megjelent. Visszajöt és félelmetes volt. Átváltozott. Miért csináltad ezt? Viszont leromboltuk a rózsaszín ködöt. Üdvözlet a való világban. Hajrá...menni fog. Sajtolós tejfölős napok következtek. Lent voltam, nagyon lent, de ők itt voltak és húztuk fel egymást. Igen, igen...még a szerelmeseknek sem rózsaszín a 24 óra. Én viszont megrekedtem. Nagyon. Utazás ismét. Meggyógyulás. Egybeolvadás.
Minden rendben érzés. Tanulás. Sok sok tanulás. Elbukás és megértés. Hatalmas érzésekből tanulás. Ilyen ez.
Utolsó tavaszi
Május. A most. Egybenlevés. Persze nagy elbukásokkal együtt. Tartjuk egymást. Hihetetlen, hogy tényleg lehet szeretetből élni. Az is hihetetlen, hogy végigfutsz az agyamon, emlékképek kavarognak, csak egy pillanat az egész és csörög a telefon. Te vagy az. Mosoly. Nyugodt vagyok így is úgy is...család innen pár méterre. Nevetnek.



(Közel sincs benne ebbe az egészbe a minden.Nagyon fontos történések is kihagyásra kerültek. Nem baj. Azt hiszem nem baj...nem tudom miért nem érzem bajnak....nyugodt vagyok)

jelenség

A Minden teljesedik. Nyugodt és békés minden még akkor is ha görcsbe rándul a gyomrom és reszketni kezd az a valami itt belül. Tőled, Tőle, Tőlük... ki tudja?....
Vajon mi ez az egész? Mi történik? Talán mi bonyolítjuk túl az egészet? Túl átlagos. Túl szegényes és csekély.... Túl szép, minden pillanat gyönyörű, csoda vesz körül minden nap. Melyikben akarsz hinni?
Én már nem tudom miben hiszek.
Kiábrándító amit mondok?
Nem hiszek talán és mégis minden felfele ível. Lehet ezt is csak én építem magamban?

Ugye, hogy teljes ellentmondás az egész? Azt érzed, hogy bizonytalan vagyok?

Igazából csak mosolyogni tudok és egyre erősebb bennem a minden mást vagy minden negatívat kizárni akaró "leszarom" én. Szabad szeretnék lenni, veletek, a töbit pediig a vészkijáraton kiengedem. Ha van vész, ha nincs. :)

Láthatatlan Látó

Sötétség vagy. Gonosz és tisztátlan. Bántó és különc, eggyéválni képtelen.
Fény vagy. Kedves nekem és nekik is. Símogató és Egy. Velünk...velem.

Élettelen vagy. Mozdulatlan, lecövekelt. Nem mozdulsz se felém se ellenem.
Élő vagy. Szaladó, nyüzsgő kutya. Lépsz felém és ellenem.

Kevés vagy. Üres és nincs benned semmi. Várhatatlan és akarhatatlan senki.
Sokaság vagy. Teljes és benned van a világ. Szívdobbanást kicsikaró, a Valaki.

Meg nem értett vagy. Láthatatlan, kinyithatatlan. Lelakatolt, soha magát meg nem mutató.
Megértett vagy. Látlak, kinyitottalak, megmutattad magad.

Megértettél azt hiszem. Egy mondattal csak.
Nem értettél azt hiszem. Több mondattal sem.

Nem maradtam.

A legmélyebbnek ható őrület kergetett el...talán néha hagyni kell, hogy kergessenek.
Neki is hagytam, hogy elkergessen. Hozzád.... Hova máshova:)

Kergetőzni, fogócskázni jó.....még így is, hogy gonoszan és mardosón játszol. Játékszabályokat talán fölösleges is lenne felállítani. Betartanánk őket? Eddig betartottuk őket?

Nem szükségszerű már a rágódás...nem kellenek a lehetett volnák és nem kellenek a milettvolnák se....Azt hiszem, most tényleg csak fogócskáznunk kell....és néha néha megharapni egymást. Most tényleg nem kell több.....csak mert süt a Nap.



Meddig fog sütni?
Meddig marad rajtam a nyomod?

Túl egyszerűnek látom az egészet. Túl átlátható, túl titoktalan, egyszerű és sablonos. Monoton, nem különleges...

Te titokzatos vagy. Nem monoton és különleges.

Egyszerűbb ha beleképzelek mindenbe különlegességeket és távol tartom magam a veszélyestől? Egyszerűbb hát.... Túl szép ahogy süt a Nap. Most csak ezért maradok mégis.

Maradok, hát persze....

Belénkmerülések

sokasága.

Úszok a mindenségben. Kellett, hogy rámtaláljon. Kellett, hogy rádtaláljak. Ki vagyok én, hogy elvarázsolom anyámékat?

Költözz vissza...öltözz vissza


...és viszlát...


Most meg semmi.

Gondolkozz picit.
Csemegeszőlőt nyammogunk miközben körülöttünk édes virágok nyílására ébredünkb és közben esszük a  savanyú orchideákat.

Hol vagy most?

Megmutattad milyen íze van a méztől áradt tömény varázsnak? Megmutattad a lemondás szívben rezgő értékét? Testemen hagyott nyomod hagyod beszélni?


Hol vagy?

Tévedéseim halmozom csak nélküled....így a tévedésem hiányának tévedésébe tévedek én is ugyanúgy ahogy te is, és bontod, téped magam szarnál szarabb darabokká...

21 nap

Sorsbácsi a legcsodásabb módját választotta a terelésnek.

Sorsbácsi! Jelentem, terelés sikeres volt !

Kár, hogy a pénztártól való távozás után nem fogad el reklamációt...mert itt belül azért igencsak vannak sérülések, amik nélkül sokkal jobban tudnám értékelni ezt a 21 napot.
Csodásságos 21 nap volt :) Hiába mosolygok és értem....azért egy egészen kicsit még kapar. Mar inkább.....
Tanulság viszont így is levonható: létezhetetlen nincs, létező van. Létező az érzés, létezhet a csodalátó szeretés. Egy csodából fakadóan milliónyi mosolyt kapás, nevetések, ölelések, mélyülések, repülések, önismeret, TIismeret, Másismeret....egyszerűen csak ismeret. Felismerés, megismerés, megértés....a hálózat bővülése.....

Talán tényleg nem reklamálhatok emiatt a kis hiányzó darab miatt innen középről....

Boldogság

Egyszerűen csak zene. Zenével el tudnám mondani....
Van aki helyettem elmondja így.  Úgy....

Boldognak érzem magam....mi az hogy magam? Titeket? Téged? Vagy téged?
Boldognak Minket. A Vagytokot, a Leszünket.

A "Csaklétezés" boldogsága nekem a legszebb....talán szebb még annál is mint mikor elalszol mellettem..... Mert leszünk....és csak leszünk és érzem hogy vagyunk, Létezünk.....egyben. EGYben.

Boldogság:)

megfoghatatlan

:D

Na de hát kééérem....mindennek van határa!!!

Tévedés! SEMMINEK sincs határa

:)

Igazán véletlen pillanat ez. Még közel se járunk a nap vége felé, de mindent megcsináltam amit elterveztem. Mentegetőzésnek is veheted.....igen.....hogy ezért gondolok Rád.....de nem mentegetőzöm.....nekem is épp olyan furcsa ez mint Neked. Nem szívesen engedek manapság Neked sétákat a fejemben....a gondolataim között...... Már nincs amit szívesen megmutatok Neked a kertemben, az új kicsi frissen ültetett fáimhoz pedig nem érthetsz. Igen....nem butaság, ezt az egyet jól gondolod....kicsit lekezelő vagyok veled mostanában. Ne haragudj, de máshogy nem megy.
Lett volna konkrét mondanivalóm, de ez az egy nem múlik....csak ez az egy nem.....Elfelejtem, kiúszik a fejemből, zavarosak lesznek a gondolataim....
Igazából nem is Te zavarod össze őket. Lehet ez az amit mondani akartam? Megmutattam valakinek a kertemet. Néhány fát és bokrot ismert, de a virágokat mind...Mindet felismerte.
Nem tudom miért gondolkozok még most is azon, hogy Téged hogy ne bántsalak meg...... Te miért nem gondolkoztál ezen?

...

Talán egyszer majd tudunk beszélgetni is. Talán egyszer te sem fogsz bántani. Talán még néhány dolgot meg is érthetünk együtt..... de addig, kérlek engedd, hogy sétálhassak mással is a kertben.

A teljes boldogság, a félelem, a repülés, a megbukás, a teljes vigyorok és bizonytalanság között...valahol.....de még így is mosolyogva:)

Megkérdeztem, hogy kér e kávét. Már egy hónapja nem főzöm le reggelente a szokásos adagot.....Inkább főzök egy ízre pocsék teát. Rázta a fejét. Nem kávézik. Belelóg a szemébe a haja.....Ezeknek a hajszálaknak nem lehet parancsolni. Itt legyél, így állj....oda fésüllek, maradj ott...

Nem akarom kisöpörni a szeméből. Tetszik. Üresnek érzem mégis a pillanatot és hozzá érek. Remeg. Miért fél?

Elaludt újból. Mennyire más mint a többiek.... Ő is Marslakó. 

?

Anyu nem mesélt eleget a Marslakókról.

Felkacag. Mosolyog megint..... Lehet, csak játék az egész. 

Még a bőre is más. Sokkal puhább mint a többieké. 

Túl természetes ez nekem....miért nincs bennem félelem? Végülis csak egy idegen.....

Csodalátásra kaptam biztos. 

Túl különleges nekem.

Lenyugodott. Lassabban veszi a levegőt. Ahogy ráteszem a kezem a mellkasára felsóhajt... Nyugi, csak a szívverésedet akarom érezni. Nyugodt. Megnyugodott. Teljesen.

Aludjunk még.

Így már nekem is sikerülni fog.

Végtelen...egyszerű....

Kicsit most meghaltam.

Meghaltam magamban és bennetek. Elhihetitek....nem akarok bántani. Csak szeretni és szeretve leni. Rugdos és kapál hogy "itt itt itt vagyok én is kérek belőle, csak egy kis ölelést, az is elég, csak nézz ugyanúgy, nézd, ugyanaz vagyok ....csak egy kicsit megtörve, elveszve....."

Vállon veregettem magam, megvolt a gratuláció....vastaps a végén. Gratulálok. Szép produkció. Szia Ego, én én vagyok....te ki vagy? Ki vagy és mit keresel bennem? Miért akarod megmutatni magad? Nem panaszkodhatsz.....elég munkád van. Tényleg.....
Szeretnék olyan maradni mint amilyen vagyok. Letisztultam mellettetek és hamar fog rajtam a piszok....ki kell radírozni tettekkel.

Huncutkodnak még most is a felhők. Belenézel, látsz és adnál neki. Mindent. Ti megtehetitek. Elmúlik ez is. Bennem is el fog? Miért lennék más?

Ugyan olyanok vagyunk.

Te annyira más vagy.

Miért hiszed másnak magad? Szerethetetlen és szerethető között hogy teszünk különbséget?

Annyira nehezen értem meg....végtelenül egyszerű ez az egész.
Annyiból áll, hogy odaadod magad én elfogadom. Odaadom magam, te elfogadod....Ideadjátok én pedig odaadom.

Most elmaradt a rituálé. Kör. Körbőlkizárás, bezárás, hangok innen onnan.

Nem engedjük el úgyse egymás kezét.....lehet mert meg se fogtuk. Az elkezdhetetlen is befejezhető.


Értelmetlen összevisszaság, írhatsz, leírhatod, és szerelmes maradhatsz a nyugodtságba, az óriáskezekbe, kizárhatod.....de minek?

Olyan végtelenül egyszerű ez az egész.

Minden tiszta és igaz.
A saját magamba nem vetett hit miatt várt várt és várt az a megnevezhetetlen valami ott bent.
Most, hogy felhők és bármilyen színű köd nélkül se szakadtam ki/el.....hát most tisztaságot és rendet rakok kívül is:)

csodaáprilis...

Április

Vártam a Napkelést
de nem jött
Vártam a nevetést de elmaradt
Kaptam Napkelés helyet Csillaghullást
Üstököst
Nevetés helyébe kacajt, boldogságot....

Nem emlékszem mi az ami hiányzik. Lehet nem hiányzik semmi...
......tényleg....nem hiányzik semmi :) ...na jó....talán egy kicsit a búzamező illat....

Éccsanyától

 Szabó Lőrinc: Tücsökzene

             Óriás szív

Zúg, repes, árad a tücsökzene,
nem tűri, hogy gondolkozz: üteme,
szent ragály, elkap; mint már annyiszor!
Miért tetszik úgy? Oly szegényes, oly
együgyű és monoton ezeknek a
kis férgeknek öröme-bánata.
Miért tetszik hát? Talán mert olyan
eszelősen-gépies, oktalan,
mert olyan őrült - az, az őrület,
az fog meg benne: vadak, négerek
csörgőit rázza oly szörnyű indulat,
ahogy itt ez a sok tücsök mulat:
képzelj, barátom, valakit, aki
tavasztól őszig csak duhajkodik
s napi húsz órát dalol a maga
módján: szívében milyen mámora
lakik a létnek! Lehet primitív,
isteni az, óriás az a szív!

Kinyílások, virágzások, ölelések, teázások, buszozások, kiállításozások, táncolások, megélések, sétálások, hallgatások, nevetések, ivások, evések, tervezések, simogatások, mosolygások, esések, repülések, csiripelések, éneklések, nyomot hagyások történnek.

utolsó tizenéves április...április....

Van egy kincsesdobozom.
Elraklak.
Elraklak magamban, egy olyan helyre ahol ragyogsz, megcsillan rajtad a fény, mindig ott vagy, legbelül, rejtetten és mégis kifelé.
Ott leszel mindig. Ugyanígy, még erősebben majd.....
Egyszer pedig kopogni fogsz, hogy engedjelek be.....engedjelek ki... és akkor együtt kinyitjuk a kincsesládát.

Úgy mindenkit boldoggá teszünk majd :)

álmodó

Még önmagunkat is hajlandóak vagyunk becsapni, azért az örömért, amit a nem létező jövőből lopunk???

A "miért nem"ekre keresed a válaszokat.... Sőt nem is keresed csak szajkózod sorra "miért nem miért nem miért nem"?
Miért nem?

Érdhatás...

Lágy anyagok, nyálkásak,
Kemények és szövetek,
Egymásba érnek, szerelnek.
Összekötnek, elszakadnak,
Egybenőnek (?), nem halhatnak.
Megtaláljuk, visszajövünk,
Egymást éljük, megszületünk.
Újraéljük, létben függünk,
6 felé megszülethetünk.
Sokak vagyunk
Vágyakozunk,
Létszomjunkból táplálkozunk.
Megéljük újra létünk,
Ülésekből következünk,
Mindezekből következünk,
Mindezekből megszüntetünk,
Szüntetésünk nemszüntetés.
Nem lesz több
Megszületés.

Elfogadom. Elfogadom a faladat. Emeltél egyet magad köré. Áttörhetőt. De emeltél egyet elém is. Barátságfalat. Barát át tudja törni. Az én érzésem nem. Nem osztottál kulcsot hozzá.

Lehet kell még egy kis idő....sok....
Magamban tartalak, viszlek mindenhová, de csak belül. Abbahagytalak.
Hazudok magamnak és mindenkinek.


....szégyenteljes....

Tőled

Ismeretlenül ismerlek
Ismerten nemismerlek
Nemisverve szeretlek
Szeretve ölellek
Ölelve kaplak
Kapva adlak
Adok magamból
Belőled
Belőled adok magamnak
Magamnak kapok tőled
Tőled adok mindenkinek
Mindenkinek adom magam
Tőled

Nagyon rég nem volt ilyen éjszakám.... talán még 1-2 éves koromban...
Olyan volt, mintha nem kaptam volna meg valami létfontosságú dolgot ami az alváshoz szükséges. Bármit csináltam, egy pillanatra sem sikerült álomba merülni....
Minimum 40 kis történetet játszottam le a fejemben, 5órás mozimaraton én-módra..... gyors vágások, homályos képek......te-központ.....
Azt hiszem tudom, hogy mi kellett volna.
Persze hogy tudom.

múlt

A legmélyebbről jövő, marótenyeres, érszorító, remegő fájdalomból szeretés feladása és reménytelensége voltam

A földalatt fekvő test merevsége, a halott ágak reccsenése voltam.

A szélfútta por semmisége, giliszták csúszása, nyálkás iszap voltam

Lefestettem a Csillagunkat...

április bolondja

Nem a képed él bennem. Nem alkottam semmit.

Vakítottad magadat...Azt hitted alkottál valamit? Azt hitted bármi eredetit is alkottál? Nem csináltál semmit.

!!!

Láttad? Láttad az Egészet???? Igaz volt. Hidd már el. Hallottad? Igaz volt, hidd már el. Ez a Te boldogságod. Az ő boldogsága lenne a Te boldogságod. Mindene a Tiéd lenne.

Hihetetlenül gyáva alak vagy...


Érzéscsomóátadás.

Égés, marás, szedés ketté.....Válás eggyé.

Álmodom az álmodhatatlant.
Benne élem Magam, Magad.
Benne rejtem el mindkettőnket.

Ha kinyitom a szemem, már mást látok.....Nem vagy benne se te, se én.....Csak ott ülünk a papír szélén. Te lógatod a lábad, én pötty vagyok...tintából...
Kiabálok kifelé, hogy valaki döntse meg a papírt, és a tinta arra folyjon amerre Te üldögélsz.....de nem hallják a kiabálást....Igaz is. Mit tennék, ha odaérek és te felállsz és odébb ülsz? Mit tennék?


Szépen lassan lecsöppennék és beinnának a padló rései.


....viszont van egy Marskívánságom....

A két peremén állunk. Pont a legszélein. Én és én. Azt szeretném, hogy elengedjelek, hogy ne emlékezzek, hogy legyél még most is majd olyan senki, valaki, egyvalaki se, ott a valahol valamiben. Azt szeretném, hogy ne ismerjem fel a Bennedet, a Téged, a Levőt, a végnélküli semmiséged.... Azt szeretném hogy Senki legyél.
Azt szeretném, hogy valaki legyél. Egyvalaki. Engem láss. Bennem, belém láss és én léssak Benned, Beléd. Legyünk itt és most....most. És itt Bennem és Benned. Azt szeretném hogy magunkban légy......hogy semmi legyél, minden........a semmiség.


Holnap reggel virradni akarok a semmire, a nélküledre, az ürességre, a hiánytalan nélküledre.

..vajon hol lehet... ...aki, a fejemben..... ha nálam éjszakázol...

Semmim sincs.
Örököljük a mindenséget.
Belénktemetve van, mégis szórjuk.
Belénkvetett minden.
Te is belémvetett vagy.
Egymásban vagyunk, dacosan szabadulásvágy ural
Kiröhögjük a kötést
Köttetünk eleve s mégis

Eleve s mégis
Így
Most
Egymásra találva
Találva Rád
Rád
...
Csak

Megfogalmazhatatlanul repülősen durván szép. Szép. Tényleg lehet az ember boldog valamitől ami nem is létezik? Mi ez?
Sosetapasztalt és néha néha már fájdalmas belegondolós...... normális dolog ez? Megszokott, hogy a nemlétező lehetetlenség tesz annyira felemelően boldoggá, hogy el sem hiszed?

Végülis mindegy is. Ki mondta hogy mindennek normálisnak és megszokottnak kell lennie?:)

Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére.

óraivers mert mi máson járna az agy....

Egy napomban végtelen voltál
    Pillanatban mindenség
        Visszaadtál semmivel mindent
            Mégsem éljük meg, mert én
                ...én vagyok a semmiség
                       a csúf, a szégyen és a rohadás
                            Te pedig a mosoly, gyönyör, megélés és csillogás

Belevájós. Szorítós. Most úgy igazán és keményen. Úgy...igen, úgy ahogy sose gondoltam volna. Utánad..... Látod egyikünknek se lett igaza. Te is énis örököt mondtunk..... tudatlan örökséget fogadtunk és én tartottam.....tartottam,tartottam végig, végig veled, melletted, benned.....és nézd. Látod? Látod most is hogy remegek? Valami nagyon furcsa érzés ez. Ne gondold, hogy bármi is történt. Nem kell így nézned rám. Csak belül játszik. De belül nagyon és egyre jobban. Soha soha soha nem láthattál még ilyen csodát. Mert ez az. Csodaság. Igazi. Csak én nem vagyok már a régi.....Látod? Ezt is látod? Mosolyogj csak....tönkretettél.....látod mi lett belőlem?
Van aki megjavíthat.....ezt is te veszed el tőlem.....csúfságbakergetés.
Tudod mit? Ostobaság az egész.
Boldog vagyok így. Igen, az egyik felem igenis boldog, boldog, és amíg tartható ez az állapot boldog is maradok. Már nem benned, nélküled, messze tőled, elengedve. Újra újra itt van az az érzés a gyomromban.....forró teát. Most.

Csúf mindenségedbe
Gyönyörű semmiségedbe
szerettem bele
Néző látatlanságodba
Láthatatlan mindenségedbe
szerettem bele
Itt ülő alaktalanságodba,
merengő tevésedbe...
szerettem bele
Ostobán lenézőségedbe,
figyelő tekintetedbe
szerettem bele
Távol illataidba,
semmiiben levőségedbe
szerettem bele
szerettem bele
Nagyon

Kinyúlok magadból, magamból és kinyílok magamnak. Nekik. Vissza nem adva, de újraélesztve, mint most, úgy menni neki, előre és csúfan, rusnyán, tükrök nélkül, tükrökkel körülvéve kutatni, keresni a csodát, szépet.

Máshonulunk. Más a szívközpont és más az évszak. Más a napkelte és más az alkony is. Más a világítás és más a mikrofon, más a színpad de a szerep is. Más a szereped és más a szerepem benned.

Egynaponszülettünk



Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

Megkérdezik mi a baj. Baj van? Nincs.... Hazudok lehet. Mégsem érzem. Nem érzem hazugságnak. Igazából semmit nem érzek. Kihült minden. Még néha néha felparázslik valami de azt hiszem Te voltál a tűz bennem és most lelocsoltuk teljesen jéghideg vízzel. Mi lesz most? Lehet tüzet gyújtani ugyanott? Éghet még teljes erőből láng 5méter víz felett? 

Erre mondom én hogy lehetetlen....

Adjatok jelet...

Ablak

http://www.youtube.com/watch?v=jp-KOvZVN1k

Zavaros és gyönyörű gyötrelmesen fájó és felszabadult szeretetteljes napok voltak. Ablakok nyíltak. Sok.
Kívül cukros mázzal bevonva, belül férgek rágnak.

Még ígyis érzi a büszkeséget. És nem az alkotásra büszke, hanem a kinyílt ablakokra.

Ócskaságaink megesznek
Elrakott jelenben élő
darabjaink szétszednek
Magam sem bírok én lenni
Én sem bírok magam leni
                                       Magad miatt


Felzabál a megmaradt
Maradék bont ketté
Tépett belénktaposásunk
Emészt fel, s hullunk majd
Egésszé egymásbanmaradásunkból

Kiemeltem magam börtönödből és belemásztam börtönömbe. Mindenség vesz körül mégsem egész. Félig sem. Már már teljesen üres.
Senkitudású fájdalom járkál. Titkolt még az ellenállás is. Kimar a mosoly és izom rohad. Közben mégis feszítem kifelé....kifelé, hogy az esély néha csak közele illatát megmutassa.

Ma már nem csak az illatát mutatta meg a Tavasz   :)

Óriási Napsütések voltak ám.

Tehát innentől nekem már tavasz van akárki akármit mond. Ahogy tavasz van körülöttem mindenki szívében is. Párt találnak a szívcsücskök, sikeresek, boldogok. Aki meg nem teljesen az, azt fogom és viszem magammal bele a természetbe és felismerőset játszunk. Merengőset, élőset, nevetősen, kiabálósat, némát, szaladósat, leülőset.
Meggyógyulunk mert az egész világ ezt teszi. Még akkor is ha közben minden pusztul és elmúlik.

Tavaszok illata

Megéreztem ma a tavasz illatát.
2011 március

Úgy éreztem tudok végre levegőt venni. Emlékszel mennyi éjszakát töltöttünk ébren? Emlékszel arra az erős illatú sűrű teára: Emlékszel mikor téged már csak az tartott ébren és másnap reggel mikor kinyitottam a szemem Te még mindig ébren voltál? Emlékszel?
És mikor megláttuk az első Napsugarakat rohantunk is volna ki.....de nem lehetett.
Aztán meggyógyítottál. Azt mondtad kiviszel és megmutatod milyen mikor felébrednek. Megmutattad azt az elkorhadt bokrot a rég nem használt vasút mellett, tudod a város szélén. Megmutattad, milyen mikor rügyet hajt....pedig télen mikor elmentek mellette mindig letörtek belőle egy darabot.....és most mégis hajt. Megmutattad azt a csodatemplomot ami mellett elfutottunk. Szaladtunk....de oda mindig felmentünk. Sütött nagyon a Nap. Aztán beesteledett és mi még mindig kint voltunk. Leültünk a fűbe is mert nem bírtuk abbahagyni azokat a beszélgetéseket. Emlékszel mikor hazaértünk és eljátszottuk milliószor, hogy behívlak a kapun? Emlékszel, hogy nyikorog és recseg a postaláda? Te mindig elhallgattattad...minden csók közben..... Tavasz illat volt akkor is.
2006.....7....8.....9.....10....

Az ablakon besüt a Nap. Rég ébredtünk ennyire szikrázó Napsütéss reggelre.
Úgy érzi, mintha ez a nap lenne a gyógyulásé, az újraébredésé, a mindené. Igen. Biztos jó ez a megérzés.
Szépen végigfuttatom magamban a napi programot. Mintha tényleg kezdene megnyugodni körülöttünk minden.

Éles hang sípol bele a fülébe. A nevét kiabálják......kiabálni reggelről? Egy ilyen szép reggelen honnan ez az éles hang?
Mégsincs meglepetés, hiszen egy pillanat törtrésze alatt kapcsol az agy és a szokásos éles hangforrás meg is van találva. Kicsit sem tölt el ez jó érzéssel.

Tökéletesnek érzi magát. Kívül, belül. Pedig beteg szegény. Nagyon beteg.
Van egy-két dolog amihez viszont kiválóan ért. Dorgálás, bántás, kioktatás, pofozás, rábeszélés, alkudozás...

Jó...jó....jó dolgokhoz is van esze és érzése.......érzés. Igen. Na pont ez hiányzott abban a pillanatban mikor lerombolta. Igaz? ert ezt tette. Lerombolta a kis agyadban a szépen felépített tökéletesnek érzett napodat. Bántott igaz? Bántott hát. Hogy hova rakjad?

Na látod, mégis lsz min gondolkoznod egész nap.

tudod melyik ez.....biztos tudod.....
Már nagyon nehéz levegőt venni és azt hiszed mindjárt elájulsz....én legalábbis most azt hiszem. 
....és....és ilyenkor végig végig tudod mi az az egyetlen dolog ami segíthet.....pontosan tudod és katt katt katt kattog az agyad csak ő csak ő....az az az....
Látod erről beszélek. Össze vissza hadoválsz....ne neeee...ne folytasd. Vegyél inkább mély lélegzetet. Így. Jólvan. 
De neem neem, nem lesz jobb hidd el. Így sose....soha nem lesz jobbb.....


Vége lesz egyszer. Minden elmúlik. Te se hiszel benne igaz? Csak kántálod magadban egyre jobban. 
Örökre itt leszel?
Nem tudom. Te már elmúltál bennem.

Képmás

A tagadással elnemérés esete fennáll. T. FennálT.
Bevallom.
Bevallak.
Bevallak Téged. Téged magamban. Magamban vallak be, kicsi reményt odaintve ahol a végetért bennedet vetítik.

Szállj el. Fehér galamb.

Zenészköltőművészjóság.

Gyávalustaocsmánygonoszság.

A Mindenségben, a Körben is találtam egy sarkot. Eldugott és sötét. Órák óta ülök benne.
Sose gondoltam hogy a csodákban is vannak ilyen rejtett zugok.
TE kreáltad magadnak....

És még egy élet által kitálalt szép kis példa megélése a mai napra....melyből levonható igazán egyszerűen újra a tanulság: NE kötődj, Ne vágyakozz :)

Minden szívcsücsköm, minden barátom a mesterem.  Ez csodaszép :)


"A boldogságot nem pakolhatod be fizikai keretek közé. a boldogság mindenhol, mindenben ott van, csak fel kell ismerni. ahogy a szenvedés is mindenben ott van. ez ennyire egyszerű.
boldognak lenni nem egy bátorságpróba, csak annak felismerése, hogy minden helyzet a maga egyediségében és megnyilatkozásában tökéletes, javításra nem szoruló.
tapasztalataid szép csokorba foghatók így össze, amiből minden szál tanít valamire. ezt a tudást pedig az életed bármely szakaszában kamatoztatni tudod.
nem a külső tényezők határozzák meg a boldogságodat, hanem az ezekhez való hozzáállásod."
                                                                                                          Alkony

Akármibe is kezdek bele....

                                             ...

                                               ...

                                                                   ...

                                                                           mindig valami rosszat csinálok :(

Megoldás?

Elmerültünk. Elmerültünk Egymásban. Elmerültünk és ritmustalanul, egészen zavartan engedjük ki a tüdőnkből a kis buborékokat....egyre kevesebb lesz a levegő....mint mikor kint hagyom a frissen vett zamatos lédús gyönyörű Almát az asztalon és napról napra csúnyul, fonnyad össze....fénytelenné válik majd fonnyad....fonnyad tovább majd szinte bugyog belülről....ilyen a mi tüdőnk is lassan de kaptunk a hátunkra egy oxigénpalackot. Tudod mit? Nem is kaptuk, hanem mi eszkábáltuk össze magunknak. Mindent MI csinálunk....

                                ...

Eszméletlenül gonosz emberek vagyunk. Rohadtak és gonoszak. Önteltek, egoisták és még megannyi koszos halmaz....ezek vagyunk.
Hihetetlenül csodásak vagyunk. Nyílók és virágzók. Bölcsek, szeretők, szerethetőek és még megannyi tisztasággal teli halmaz...ezek vagyunk.
Mocskosan nem megy ez nekünk. Hihetetlenül taszítjuk egymást és borzasztóan megtelünk feszültséggel egymástól.
Beleremegősen megy ez nekünk. Csodás ahogy vonzzuk egymást és borzongással teli ahogyan megfosztjuk egymást a feszültségtől.


Tudod, most boldog vagyok. Boldog, és nem azért mert Te is az vagy. Örömteli vagy. Örömteli.
Benne vagy. Benne vagy abban amit már meg kellett volna kapnod...nagyon régen. Nem búsulós, mert helyette kaptál millió millió tapasztalást.
szeretlektiteket


Alma.
Varázs.
...


Az Almák nem hullottak le a fáról, csak érnek.....csodát árasztanak, a Varázslat pedig készül-készül, szépen lassan gyógyul, helyrejön...nehogy békát varázsoljon véletlenül a hercegnőből :) és közben változik változik a mindenség és csodáját éli a világ, az országok, a városok, a házak, a kis szobák relytekei, az emberek, TE és én is....TI. Ti most éltek és szerettek, mutatjátok hogy lehet ilyet és én mindig oda fogok nézni és látom hogy még létezik.


Mindig Rád fogok nézni és látom hogy létezik.
(Az is ami vanvoltlesz....az igazi mélyrőljövős,varázslatos,mindenentúli,csoda,időt tért nemismerő,egység,ősi...szerelem.)
Mert hiszem hogy nem tűnik el hanem él tovább


Mindig rád fogok nézni és látom hogy érdemes.
Rád fogok nézni és felfelé (a Nap felé : D )


A Mostnak örülök...nektek...csak tudod, hogy nem bírom belefoglalni szavakba és nem tudok írni se.... mégis pötyögök ezeken a műanyag betűkön és adom...adom kifelé ami magától csakúgy nem működik....még itt sem.

Szóval elmerültünk belesüllyedtünk és úszunk úszunk tovább hátunkon a közös kis oxigénpalack és megyünk előre néha szaladva néha döcögősen...
de Együtt

Legyen

Most olyan van. Pontosan olyan amit nem szeretek. 

Görcsöl és szorít nameg kavarog is.

Szeretnék kívánni. Szeretném ha ez most tényleg teljesülne. Csak ez az egy tényleg.... 

Legyen holnap és legyen minden rendben és aludjak el ezek nélkül a görcsö és szorítások nélkül és az legyen az utolsó gondolatom elalvás előtt hogy "jól van, nyugi, már vége, mostantól minden rendben lesz, le van zárva a pokol.

Legyen.

Visszaadtad magad de nem nekem

Fél év után ez 4 hónap után az :)

...igazából minden tökéletes

Órmótlanul ott volt egy villanyóra. :) 
                                          Rájöttünk, hogy azért sántítunk a bal lábunkra mert nehéz a szívünk.
                                                                                                                        A főzés zene.


                             És megszületett ma Zsíros B. Ödön is aki egy elkaphatatlan bankrabló.

 "Tudtam, hogy ez lesz!"
"Ha tudtad előre, akkor miért nem akadályoztad meg?"
 "Kíváncsi voltam rá, hogy megtörténik-e..."

                            Azt a karma, amikor beletörlöd az arcod a szaros törölközőbe :D

annyira nagyon <3

16-18

Közte.
Igazából féltem ettől a hónaptól. Úgy igazán. Félelmetesnek is indult.  Viszont még mindig itt repked valami jótündér a fejem felett és belelát valószínűleg és néha néha teljesít egy-két kívánságot, mert az nem lehet , hogy "csak úgy" kapja az ember a jóságot. Majdnem mindenhonnan.
Ahonnan meg nem...hát onnan nem :) És azért nem mert onnan nem kell. Mert nem vagyok rá érdemes, nem vagyok célja, de legfőképpen az nem vagyok aki hazudottszeretetet akar vagy bír kapni. Minden tiszta körülöttem. Még a legködösebb legpiszkosabb teraszoncigizés is olyan tiszta... Sose volt ennyire átlátható semmi...és igen, egy ócska szál cigarettától a sok sok hónapja történt mindenségig igazi és fényes minden. Csillog minden egyes kis pillanat. Végre a saját valójában. Minden. Nincsenek már felöltöztetve a pillanatok, nem viselnek rózsaszín báliruhát, koronát, aranyat, ködöt...csak egyszerűen Önmaguk. Végre bennem is.
A Tegnap csoda volt, a Ma is csoda és a Holnap is kap belőle, sőt.

Figyelj, kaptam egy olyan lehetőséget, hogy visszamenjek Oda. Tudod, arra a helyre ahová együtt mentünk, Te meg én és akkor fogtad a kezem és azt hiszem szerelmesek voltunk. Holnap odamegyek és a falak majd megkérdezik, hogy hová tűntél... Az a rózsafa pult is hiányolni fogja ahogy hajnalban támasztod az utolsó aprókból összekapart sörre várva. És a fapadlónak is fel fog tűnni, hogy egyedül leszek...neki is, pedig még rajta lesz a nyoma mikor eltapostál ott egy csikket. Igen, ott középen jobbra...Mögöttem. Igen, igen akkor mikor majdnem kiöntöttem a sört, sőt...Rád ment is belőle mert ugráltunk... És majd odaülök ahhoz az asztalhoz is amire rádőltem. Te pedig rám. És elaludtunk. Egészen hajnalig... És most kimenni is egyedül fogok azon az ajtón....és nem a hajnali vonathoz sietek majd, hanem haza...haza...haza....már nem veled.

Mégis azt hiszem, hogy nem is egyedül. Csak egy rész lett kitépve. Ne félj...nem lesz befoltozva az ott sohasem. De a másik oldalt erősen építik és talán onnan majd jut egy kis folt oda...igen arra a részre.

Boldogságról miért nehezebb írni?

végetértünk

Nincs jó és nincs rossz.Csak te vagy és én vagyok.
Csendben a kertünkben a kétséget már elültettem...
És te jól gondozod.
Inkább a virágod lennék mint a játékod.

Pedig régen más volt minden ÉN emlékszem.Senki nem vett minket észre,elbújtunk a szó mélyére,de másoknak egymással fizettünk...szerelmem, úgy látszik véget értünk.

=

Megvan a megoldás.
                                                      én


...csak magammal van bajom

üres

Már megint mardos. Kapar. Erősen.
Inkább tompán.
Vajon lesz olyan hogy már kicsit se érezlek? Lesz olyan hogy csak átfutsz a gondolataim között, lökdösöd őket félre de nyomot nem hagysz magad után? Lesz olyan mikor csak egy megemlített szó leszel, pár kimondott betű és még csak meg se érinted ott belül a falat...
Lesz ilyen? Lehetséges ez?
Válaszokat szeretnék. Tudni akarom. Rajtam múlik ez az egész? Lehet csak úgy kitörölni hirtelen? Vagy nem is hirtelen...szép lassan...már annyi idő eltelt. Mikor lesz vége ennek? Vége lesz?
Hintázom a menny és a pokol között de közte sosem tudok létezni... Miez? Komolyan mi ez? Szeretnék kielégítő válaszokat. És megoldást. Mostmár igazán. Nem hessegetéseket és nyugtató szép mondatokat.
Lesz még olyan?
Lesz?
Igazán?

6...7

Egy óra és indulás a Fénybe.
Fényevők, Fénybenélők, Fényadók, Fényvevők, Fényesek, Fényivók, Fényecskék...
Megyünk, megyünk, és még 70 évesen is tudni fogjuk ha Rólunk beszélünk.

Itt köszöntenélek. Születésed sokadik évfordulója. Fényszülött. Elrontottalak. Helyrehoztalak és elrontottalak. Szeretlek. Gyűlöllek. Létszükséglet...létszükségtelen... Olyan egyszerű és mégis bonyolult, kusza. Éld. Éld át, össze és vissza. Megmaradsz, megmart maradsz ki nem vesz senki sem....el nem veheti semmi sem.
Boldog születésnapot.

Banánízú puncsmese habbal kakaóporral a tetején

Puncsot kentek az Égre tegnap délután. Bele lehetett kóstolni, ingyen osztották, az olvadás is engedélyezett volt, a bejáratnál viszont visszalöktek. Kóstolgattuk, belemerültünk....hamar elolvadt, a szádban érzed ilyenkor az ízét, de folyós lesz hamar és piros...majd lila is talán. Minden fával együtt.

Belém.

Megbuktam.

Megbuktam, de előtte felmutatták a bizonyítványom és jól meg is lengették az orrom előtt. Más aurába öltöztettem az egész csomót, a jelenséget...amit éltem...talán...Kifejteni, szétszedni darabokra, cincálni még nem tudom.

Fájdalom van..a szen.... a többit tudjátok :)

Melyik gombot nyomjam most meg?

Szóval a puncs leolvadt az Égről, de mi mentünk bele tovább és tovább...Csillaglények.....siklottunk bele...víztükör....fasorok közt bújkáltunk....kacsák.....megnyitottuk és becsuktuk.....fenyőillat...és akkor hirtelen ott volt egy villamos, többszáz autó, és a bakancsom újra Budapest milliószorjárt koszos utcáit koptatta. 

Szeretem a puncsot.

szerda

Csodaszerda.
Doblódós, gitározós, éneklős.
Sokan, sokan voltunk. Csodaemberek :)
Állapotom meg lett. Nemis egy. A feszültség meg a sok rossz viszont kiszállt. Segített. Segítettek. És a csoda csoda marad:)

LétraLét

csak így nyersen. rájövés volt. jegyzem, mert már harmadik napfelkelte után vagyok ilyen kába és semmittudó. LÉTRA. csakennyi. semmitöbb, semmimás. létra kellett hogy elérd amit szeretnél. húzóerő kellett. eredménye lett. változás kellett. mert nem voltál jó. senki se jó.

Otthon nemotthon...

Fagy és hideg. A vonaton megsülés.
Régi kis város...kihalt utcák vasárnap, zenét be, agyat ki...séta, séta. Ismerős eladók a kisboltban, ismerős autók, arcok...ismerősen bortólnehéz táska húzza a vállam. Ismerős ölelés aztán gyerünk tovább, szétfagyok. Bementünk. Jóvolt. Otthonérzés volt. Testvérérzés volt. Boldogérzés volt. Komolyan. Most tényleg. Pár óra volt csak... Kezdett megnyugodni minden. Bennem. Hazafelé már hajnalodott, még hidegebb volt, csak a táskám volt már zavaróan könnyű.
Hazug volt az egész. Színjáték volt? ... Nem tudok válaszokat adni magamnak.... Tanulság viszont most volt. Nem szabadna megszeretni, nem szabadna megnyílni és nem szabadna semmiképp sem bízni bízni bízni....

fújfúj újranegatív...

Éld meg a mélységet...ott a fájdalmat.
Ha valami rossz dolog történik veled csinálj belőle mégrosszabbat aztán röhögd ki magad...
Gratulálok magamnak...persze csak tisztelettel :D

"Gyenge szóvicc az élet, harsog keserűn, erre én meg
Nagy zöld mosollyal rólad mesélek, kicsi hibám
Elgereblyéztem rég a múltunk bizarr fekhelyét
Nincs már ott virág, így a hiány emlékeztet rád"

szeretnémdenem

Szeretnék tavaszt. Mindent újraélni. De meg nem változtatni. Szeretnék nyarat. Tűzet. Füstöt. Napsütést, azt mondani hogy Te. Estéket, öleléseket, reggeleket, kávézni a kertben, a fűben ülve, másnaposan. Boltbarohanást.  Visszarohanást. Benyomni a borosüvegbe a dugót. Inni és nem észrevenni a határt. Ligetet. Nyílást. Elkésést. Javulást. Hazamenést. Reggelig beszélgetést. Titkolózást. Ismét megnyílást. Hangosan hallgatni a zenét a kertben. Kettenmaradást. Féligalvást. Félálombabeszélést. Reggeli nevetéseket. Délben hazasietést. Terveket. Bejárni a várost. Látni a szmogot. Tejet inni Budán. Hasgörcsig nevetni a Margitszigeten. Vizet locsolni mindenfelé mindenhová. Utána is izzadni. Kiröhögni a furcsa embereket hazafelé. Elvinni a macit. Összeveszni és kibékülni. Ülni a fűben. Ha vizes akkor is. Padraülni 6kor. Azt hinni hogy eltévedtünk. Normafás kilátást. Hideg sört. Zenélést. Felkelni és berúgni. Hazamenni egyedül. Meglepetést. Visszajönni ketten. Bízni. Hideget. Hóesést. Hóbarajzolást. Egész estés virrasztást. Megint hasfájósra nevetni magam. Jéghidegben bejárni a havas várost. Sőt...a hegyet. Csöndben maradni. Sokat beszélni. Fröccsöt inni. Sokat. Lábfájósra táncolást. Terveket és terveket. Kimondást és kimondást.

nem nyafogást :)
ez nem nyafogás
...unalmas a monoton összegzés és összefoglalás. Bonyolultnak lenni se jó. Semmi se jó:) Vagyis minden jó:) Lehetne...minden(t) jó(l) el lehet rontani :) Kinevetni magad, de tudni, hogy JÓ EZ ÍGY. Hallgatok. ..."mint a Szabad Európa rádió..."