Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat.Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban.
2011. március 15., kedd
Ócskaságaink megesznek Elrakott jelenben élő darabjaink szétszednek Magam sem bírok én lenni Én sem bírok magam leni Magad miatt
Felzabál a megmaradt Maradék bont ketté Tépett belénktaposásunk Emészt fel, s hullunk majd Egésszé egymásbanmaradásunkból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése