Belénkmerülések

sokasága.

Úszok a mindenségben. Kellett, hogy rámtaláljon. Kellett, hogy rádtaláljak. Ki vagyok én, hogy elvarázsolom anyámékat?

Költözz vissza...öltözz vissza


...és viszlát...


Most meg semmi.

Gondolkozz picit.
Csemegeszőlőt nyammogunk miközben körülöttünk édes virágok nyílására ébredünkb és közben esszük a  savanyú orchideákat.

Hol vagy most?

Megmutattad milyen íze van a méztől áradt tömény varázsnak? Megmutattad a lemondás szívben rezgő értékét? Testemen hagyott nyomod hagyod beszélni?


Hol vagy?

Tévedéseim halmozom csak nélküled....így a tévedésem hiányának tévedésébe tévedek én is ugyanúgy ahogy te is, és bontod, téped magam szarnál szarabb darabokká...