A két peremén állunk. Pont a legszélein. Én és én. Azt szeretném, hogy elengedjelek, hogy ne emlékezzek, hogy legyél még most is majd olyan senki, valaki, egyvalaki se, ott a valahol valamiben. Azt szeretném, hogy ne ismerjem fel a Bennedet, a Téged, a Levőt, a végnélküli semmiséged.... Azt szeretném hogy Senki legyél.
Azt szeretném, hogy valaki legyél. Egyvalaki. Engem láss. Bennem, belém láss és én léssak Benned, Beléd. Legyünk itt és most....most. És itt Bennem és Benned. Azt szeretném hogy magunkban légy......hogy semmi legyél, minden........a semmiség.


Holnap reggel virradni akarok a semmire, a nélküledre, az ürességre, a hiánytalan nélküledre.