Igazán véletlen pillanat ez. Még közel se járunk a nap vége felé, de mindent megcsináltam amit elterveztem. Mentegetőzésnek is veheted.....igen.....hogy ezért gondolok Rád.....de nem mentegetőzöm.....nekem is épp olyan furcsa ez mint Neked. Nem szívesen engedek manapság Neked sétákat a fejemben....a gondolataim között...... Már nincs amit szívesen megmutatok Neked a kertemben, az új kicsi frissen ültetett fáimhoz pedig nem érthetsz. Igen....nem butaság, ezt az egyet jól gondolod....kicsit lekezelő vagyok veled mostanában. Ne haragudj, de máshogy nem megy.
Lett volna konkrét mondanivalóm, de ez az egy nem múlik....csak ez az egy nem.....Elfelejtem, kiúszik a fejemből, zavarosak lesznek a gondolataim....
Igazából nem is Te zavarod össze őket. Lehet ez az amit mondani akartam? Megmutattam valakinek a kertemet. Néhány fát és bokrot ismert, de a virágokat mind...Mindet felismerte.
Nem tudom miért gondolkozok még most is azon, hogy Téged hogy ne bántsalak meg...... Te miért nem gondolkoztál ezen?

...

Talán egyszer majd tudunk beszélgetni is. Talán egyszer te sem fogsz bántani. Talán még néhány dolgot meg is érthetünk együtt..... de addig, kérlek engedd, hogy sétálhassak mással is a kertben.