Ma egy pillanatra olyan érzésem volt, mintha mindent értenék, mindennek tudnám a megoldását és mintha az egyenlőségjelek után nem csak egy üres tér tátongna.  Ha nem tudom elengedni őt/azt/bármit/azt a valamit.....akkor magamat kell. Magamat elengedni.
Teljesen ostoba agyalgatások eredménye ez igazából. Butaságon gondolkodásé. Átvitt értelemben még egészen szép mondanivalója is van. Csakhogy az elengedés itt nem  olyan formában értendő.

Ha elengedném akkor hova menne az a bizonyos "magam"? Kisétálna egy kapun? Felvinnének engem is pár üveg sörrel valami szakállas fószerhez? Vagy lefele indulhatnék a jómelegbe ventillátor nélkül? Esetleg egy légüres térbe kerülnék ahol elém dobnának pár papírt amit ki kellene töltenem a következő életemmel kapcsolatban :) Jó bátor lehettem, hogy a mostanit ilyenre kreáltam :)


Egyre többször van az, hogy nem bírom folytatni a saját gondolatmeneteimet....


 A lefele zuhanás és ott megmaradás állapotában még akkor is egyhelyben vagy amikor sétálsz avgy buszozol.....és akkor hazaérsz. Vacsival várnak, és mosolyokkal ölelgetnek. Azt hiszem azoknak az embereknek, akik öngyilkosok lettek vagy megőrültek nem volt igazi családjuk. Olyan szeretéses. Nem vérszerinti. Család család. Biztos nem volt.

Régen sokszor volt olyan, hogy úgy éreztem, ketté vagyok vágva. Az egyik felem lefele úszik, dobálják rá a bántást, énis magamra, fáj az a felem, fuldoklik, meg van mérgezve, szenved...a másik felem pedig repül, mosolyog, tud adni,szeret, szeretik boldog.... Most ugyanezt érzem, csak nem kettévágva vagyok, hanem rétegeim vannak. Mint a hagymának. Felváltva fekete és fehér egymás után minden rétegem. Marják egymást.

Egy nemlétező mesében élünk. Csipkerózsikát megcsókolták, Hamupipőke hercegnő lett...mondjuk három napra egy hónapból. A vászon foltos, a vetítőgép akadozik. A film mégis pörög....elvágni  nem megy csak.
(lehet csak a vásznat kéne kicserélni?)

 Rémes, hogy mennyi ideje nem írtam.
Nagyon sok minden történt.....De még feldolgozás alatt van és lehet sose lesz az egész érthető és bizonyos.

.....még a saját szavaimhoz is fáradt vagyok.....

"Ez hát a kétségbeesés. Dermesztő hideg magányosság, sivár, sötét elhagyatottság. Azt hittem, a kétségbeesés forró, szenvedélyes, vadul kitörő valami, de nem így van. A kétségbeesés bűne, amiről a papok prédikálnak, hideg bűn, a lüktető, meleg, élő emberi kapcsolatoktól elzárkózás bűne."

A.C.

Igazából eszembe jutott egy régi történet. Valaki mesélte még régen nekem, hogy a megfulladás nem egy pillanat műve. Ezt mondjuk gondoltam :) De ha például hideg vízben fuldoklunk éppen akkor méghosszabb ideig tart ez a csodás kis élmény....:S fohh....mert állítólag a hideg víz összezavarja az embert. Ilyenkor összekeveredik a fent és a lent.....aztán ha pl felfele szeretnénk úszni a levegő felé akkor lefele ahajtjuk magunkat. Egyre lejjebb. Na....most én is épp pontosan így érzem magam.

(Egyébként ez a vizes fulladós sztori kb mindenhol sántít::D de szemléltető példának tökéletes)

ja mégegy aprócska máról.... Ha sikerülne megtanulnom a szenvedés a szomorúság és egyéb negatív érzések szeretését akkor mindig de tényleg mindig boldog lennék.

...na és egy utolsó.Észrevételek: nem ülök ki dombtetőkre, nem megyek ki spontán csakúgy, nem írok belülről, elmúltak a boldogságycsomók a gyomromból (napi 3szor legalább jelentkeztek amúgy), nem várok semmit gyermeki izgalommal, nem nevettem ma egyszer sem, nem vidítottam fel senkit, nem öleltem meg senkit..... Kerestem de nem találtam hova rejtették rajtam a szavatossági időt de egyre erősebb a gyanúm hogy mostani dátumot találnék....

Első gödör

Lapozgattam egy régi füzetem :)

Csodálomból csodálóvá váltunk
Egymásban csodáljuk magunk
Álljuk egymást, fűben fetrengünk
Megélésekké változtatjuk nemélésünk
Semmiből fonjuk eggyé hajunk
Tóról tóra kacsázunk
Felhőket kutatunk
És ha majd elfogy a hajunk
Nem lesz több felhő
Elenged karunk
Külön csodákból merítünk, fulladunk
És várjuk, hogy hajunk újra összenő

2009

Mala

Nem tudom a mai napig....nincs egy szilárd és valós álláspontom arról, hogy létezik olyan, hogy 'sors' 'véletlen' és egyéb menekülési útvonalak..... Menekülési útvonal.....furcsa, de szerintem tényleg csak ennyi az összes...."Ez a sorsom" "Ez nem véletlen" "úgyis ez a sorsom" ezek csak elfutási segítők az olyan helyzetekből amiket lusták vagyunk megoldani vagy egyszerűen csak keresni a megoldást.
De léteznek vagy sem?
Ma elmentem Csodanyával múzeumba egy könyv bemutatójára....Leültünk....aztán mellém ült egy nő. Jól voltam, úgy alapból, nem éreztem semmit....teljesen közömbös érzéseim voltak. Csodanya egyszercsak megbökött és fülembe súgta, hogy "Mala van a nénin"
Teljesen  lényegtelen, nem fontos....egyszerű kijelentés. Jó. Mala van rajta. Oké. Van pár ilyen ember....hogyne:)

                                                                                ***

Elhalványult bennem az út. Az az út, amit sajátomnak vallottam, ami jó érzés volt bennem. Elveszítettem magam, nem félúton....még előbb, pont a kanyarban. Neménlevések sorozata és hullámvasutak jöttek. Nem álltak le, és most se fogak, de meg lesznek éléve, és helyükre lesznek rakva. Visszalopok egy darabot magamból.

Ki lökdös az utunkba ilyen utalásokat? Kik küldenek történésekkel gondolkoznivalót? Ki és honnan játszik ezzel a társasjátékkal?

Keserű mézbe mártom a hajam, elrejtem magam mindenki elől, belülről csavarom, zúzom porrá a mindenséget.
Megunt mosolyt kívánok és kapok rögtön arcomra. Egymásbanélés körülöttem mindenhol......fel, jobbra, alulra, balra is kereshetem, de csak itt találom a magányt.... Ne sírj, mert van ölelő kar, van csókoló száj és van szerető szív. A többi csak játék....ne hidd el.

terv elkezdve

Álomérzés. Csak jelenetek vannak...sőt...össze vissza van megvágva az egész...nagyon furcsán egymás után dobott snittek és hihetetlen  operatőri munka. :) Rég éreztem ilyen jóleső fáradtságot. Rég szerettem volna igazán kialudni magam, mert akarom holnap is használni ezt a testet.....furcsa ez.
Ha belegondolok ebbe a hirtelen változásba, vegyes az egész. Elsőre...."jajj nem lesz nyaram, jajj minden nap menni kell korán, jajj....de a hazaérés csudajó, a szabadnapok meg mégcsodajóóóóóóóbbak lesznek :)
Azt hiszem minden rendben van.
...najó, van egy kis üresérzés...de az is csak miattad, és talán harag is van, amiért ezt csinálod...najó, ezt is csak én csinálom, de te csinálod.....abbahagyás:)

igazából már csak nyugalom kéne, csend, sötétség, és szépálmok:)

Anyag miatt

Pont most vagyok azon a ponton, ahol jót tenne, ha hazamennék. Nem az én fejemben fogalmazódott meg, de a gondolat továbbgörgetése már itt játszódott.

Haza.

Tehát elutazni, újra oda, újra erdők, fák, ligetek.....amiket az utóbbi időben már itt is megtalálok, már magamtól is. Egyedül kimerészkedek, de azért az eltévedés félelme még sokszor bekopog, aztán magammal is viszem, be az erdőkbe. Mélyen a fák közé.

Elutaznék. El fogok. Látogatóba megyek a gyerekkoromhoz és hozzád. Anyámhoz megyek, aki húslevest főz, aztán megölel, elzavar, megölel. 

Igazából haza akarok majd menni. 

Ha most mennék, ahogy Te érzed.....most....menekülés lenne, nem látogatás. A mostani rossznak a gyökerét kell kitépnem és nem fogócskázni vele. Meg fogom oldani. Csak már olyan szinten van, hogy rejtése lehetetlen, játszani pedig nem érdemes. 

Utazok, ha nem menekülök, nem menekülök, hanem utazok.

                   A gyűlölet és a szerelem között nem egy hajszál van, hanem egy csók.

"Mi van akkor ha túl vagy..."

                              Vagy az van, hogy túl vagy rajta.

                                             Vagy az van, hogy azt hiszed, hogy túl vagy rajta.

http://www.youtube.com/watch?v=hii17sjSwfA&feature=related

Lezárni valamit (bármit) nem könnyű feladat. Lezárom, kész, vége, befejeztem. Egész egyszerű szavak...Sokszor mondjuk ki őket....egyes életszakaszaink után pedig még egészen komolyan is szoktuk gondolni. Sőt igazán erősnek is érezzük magunkat ahhoz, hogy tartsuk is ezt a "könnyű kis" fogadalmat.
Szívedbe vési magát, a Lényed lesz, Ő Te leszel, Te pedig Ővé válsz.
Zárd le önmagad? Ez lehetetlen. Teljes azonosulás után?

...ez olyan, mintha szét akarnád választani a pitéből a lisztet és a margarint.

"Vajon ki tilthat ki belőled, ha Te már beengedtél?"

Defelejts (válasz a virágnak)

Felvettünk egy ruhát. Szép ruha volt, sőt gyönyörű. Szép hímzésekkel, virágokkal, napocskás motívumokkal. Kinyitottunk benne ablakokat és a ruha foszlott. Rongyos lett, aztán meztelenül álltunk egymás előtt. Nem lélekdarabok voltak a kezünkben, hanem az eredetink, és ezt odanyújtottuk. Elfogadás. Ez vagyok én, így vagyok, ilyen vagyok. Szeretlek így.
Elfogadás van. Hirtelenség is. Gombócokat gyúrtunk a torkunkban a régi ruha foszlányaiból és megdobáltuk vele egymást.
Fájt, de nem csinált sebeket.

Szeretéstapasz.

Minden rendbe van.