Megkérdeztem, hogy kér e kávét. Már egy hónapja nem főzöm le reggelente a szokásos adagot.....Inkább főzök egy ízre pocsék teát. Rázta a fejét. Nem kávézik. Belelóg a szemébe a haja.....Ezeknek a hajszálaknak nem lehet parancsolni. Itt legyél, így állj....oda fésüllek, maradj ott...

Nem akarom kisöpörni a szeméből. Tetszik. Üresnek érzem mégis a pillanatot és hozzá érek. Remeg. Miért fél?

Elaludt újból. Mennyire más mint a többiek.... Ő is Marslakó. 

?

Anyu nem mesélt eleget a Marslakókról.

Felkacag. Mosolyog megint..... Lehet, csak játék az egész. 

Még a bőre is más. Sokkal puhább mint a többieké. 

Túl természetes ez nekem....miért nincs bennem félelem? Végülis csak egy idegen.....

Csodalátásra kaptam biztos. 

Túl különleges nekem.

Lenyugodott. Lassabban veszi a levegőt. Ahogy ráteszem a kezem a mellkasára felsóhajt... Nyugi, csak a szívverésedet akarom érezni. Nyugodt. Megnyugodott. Teljesen.

Aludjunk még.

Így már nekem is sikerülni fog.