Semmim sincs.
Örököljük a mindenséget.
Belénktemetve van, mégis szórjuk.
Belénkvetett minden.
Te is belémvetett vagy.
Egymásban vagyunk, dacosan szabadulásvágy ural
Kiröhögjük a kötést
Köttetünk eleve s mégis
Eleve s mégis
Így
Most
Egymásra találva
Találva Rád
Rád
...
Csak
Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat.Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése