Kicsit most meghaltam.
Meghaltam magamban és bennetek. Elhihetitek....nem akarok bántani. Csak szeretni és szeretve leni. Rugdos és kapál hogy "itt itt itt vagyok én is kérek belőle, csak egy kis ölelést, az is elég, csak nézz ugyanúgy, nézd, ugyanaz vagyok ....csak egy kicsit megtörve, elveszve....."
Vállon veregettem magam, megvolt a gratuláció....vastaps a végén. Gratulálok. Szép produkció. Szia Ego, én én vagyok....te ki vagy? Ki vagy és mit keresel bennem? Miért akarod megmutatni magad? Nem panaszkodhatsz.....elég munkád van. Tényleg.....
Szeretnék olyan maradni mint amilyen vagyok. Letisztultam mellettetek és hamar fog rajtam a piszok....ki kell radírozni tettekkel.
Huncutkodnak még most is a felhők. Belenézel, látsz és adnál neki. Mindent. Ti megtehetitek. Elmúlik ez is. Bennem is el fog? Miért lennék más?
Ugyan olyanok vagyunk.
Te annyira más vagy.
Miért hiszed másnak magad? Szerethetetlen és szerethető között hogy teszünk különbséget?
Annyira nehezen értem meg....végtelenül egyszerű ez az egész.
Annyiból áll, hogy odaadod magad én elfogadom. Odaadom magam, te elfogadod....Ideadjátok én pedig odaadom.
Most elmaradt a rituálé. Kör. Körbőlkizárás, bezárás, hangok innen onnan.
Nem engedjük el úgyse egymás kezét.....lehet mert meg se fogtuk. Az elkezdhetetlen is befejezhető.
Értelmetlen összevisszaság, írhatsz, leírhatod, és szerelmes maradhatsz a nyugodtságba, az óriáskezekbe, kizárhatod.....de minek?
Olyan végtelenül egyszerű ez az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése