Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat.Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban.
2011. március 26., szombat
Kinyúlok magadból, magamból és kinyílok magamnak. Nekik. Vissza nem adva, de újraélesztve, mint most, úgy menni neki, előre és csúfan, rusnyán, tükrök nélkül, tükrökkel körülvéve kutatni, keresni a csodát, szépet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése