Rémes, hogy mennyi ideje nem írtam.
Nagyon sok minden történt.....De még feldolgozás alatt van és lehet sose lesz az egész érthető és bizonyos.

.....még a saját szavaimhoz is fáradt vagyok.....

"Ez hát a kétségbeesés. Dermesztő hideg magányosság, sivár, sötét elhagyatottság. Azt hittem, a kétségbeesés forró, szenvedélyes, vadul kitörő valami, de nem így van. A kétségbeesés bűne, amiről a papok prédikálnak, hideg bűn, a lüktető, meleg, élő emberi kapcsolatoktól elzárkózás bűne."

A.C.

Igazából eszembe jutott egy régi történet. Valaki mesélte még régen nekem, hogy a megfulladás nem egy pillanat műve. Ezt mondjuk gondoltam :) De ha például hideg vízben fuldoklunk éppen akkor méghosszabb ideig tart ez a csodás kis élmény....:S fohh....mert állítólag a hideg víz összezavarja az embert. Ilyenkor összekeveredik a fent és a lent.....aztán ha pl felfele szeretnénk úszni a levegő felé akkor lefele ahajtjuk magunkat. Egyre lejjebb. Na....most én is épp pontosan így érzem magam.

(Egyébként ez a vizes fulladós sztori kb mindenhol sántít::D de szemléltető példának tökéletes)

ja mégegy aprócska máról.... Ha sikerülne megtanulnom a szenvedés a szomorúság és egyéb negatív érzések szeretését akkor mindig de tényleg mindig boldog lennék.

...na és egy utolsó.Észrevételek: nem ülök ki dombtetőkre, nem megyek ki spontán csakúgy, nem írok belülről, elmúltak a boldogságycsomók a gyomromból (napi 3szor legalább jelentkeztek amúgy), nem várok semmit gyermeki izgalommal, nem nevettem ma egyszer sem, nem vidítottam fel senkit, nem öleltem meg senkit..... Kerestem de nem találtam hova rejtették rajtam a szavatossági időt de egyre erősebb a gyanúm hogy mostani dátumot találnék....