Defelejts (válasz a virágnak)

Felvettünk egy ruhát. Szép ruha volt, sőt gyönyörű. Szép hímzésekkel, virágokkal, napocskás motívumokkal. Kinyitottunk benne ablakokat és a ruha foszlott. Rongyos lett, aztán meztelenül álltunk egymás előtt. Nem lélekdarabok voltak a kezünkben, hanem az eredetink, és ezt odanyújtottuk. Elfogadás. Ez vagyok én, így vagyok, ilyen vagyok. Szeretlek így.
Elfogadás van. Hirtelenség is. Gombócokat gyúrtunk a torkunkban a régi ruha foszlányaiból és megdobáltuk vele egymást.
Fájt, de nem csinált sebeket.

Szeretéstapasz.

Minden rendbe van.