Közte.
Igazából féltem ettől a hónaptól. Úgy igazán. Félelmetesnek is indult. Viszont még mindig itt repked valami jótündér a fejem felett és belelát valószínűleg és néha néha teljesít egy-két kívánságot, mert az nem lehet , hogy "csak úgy" kapja az ember a jóságot. Majdnem mindenhonnan.
Ahonnan meg nem...hát onnan nem :) És azért nem mert onnan nem kell. Mert nem vagyok rá érdemes, nem vagyok célja, de legfőképpen az nem vagyok aki hazudottszeretetet akar vagy bír kapni. Minden tiszta körülöttem. Még a legködösebb legpiszkosabb teraszoncigizés is olyan tiszta... Sose volt ennyire átlátható semmi...és igen, egy ócska szál cigarettától a sok sok hónapja történt mindenségig igazi és fényes minden. Csillog minden egyes kis pillanat. Végre a saját valójában. Minden. Nincsenek már felöltöztetve a pillanatok, nem viselnek rózsaszín báliruhát, koronát, aranyat, ködöt...csak egyszerűen Önmaguk. Végre bennem is.
A Tegnap csoda volt, a Ma is csoda és a Holnap is kap belőle, sőt.
Figyelj, kaptam egy olyan lehetőséget, hogy visszamenjek Oda. Tudod, arra a helyre ahová együtt mentünk, Te meg én és akkor fogtad a kezem és azt hiszem szerelmesek voltunk. Holnap odamegyek és a falak majd megkérdezik, hogy hová tűntél... Az a rózsafa pult is hiányolni fogja ahogy hajnalban támasztod az utolsó aprókból összekapart sörre várva. És a fapadlónak is fel fog tűnni, hogy egyedül leszek...neki is, pedig még rajta lesz a nyoma mikor eltapostál ott egy csikket. Igen, ott középen jobbra...Mögöttem. Igen, igen akkor mikor majdnem kiöntöttem a sört, sőt...Rád ment is belőle mert ugráltunk... És majd odaülök ahhoz az asztalhoz is amire rádőltem. Te pedig rám. És elaludtunk. Egészen hajnalig... És most kimenni is egyedül fogok azon az ajtón....és nem a hajnali vonathoz sietek majd, hanem haza...haza...haza....már nem veled.
Mégis azt hiszem, hogy nem is egyedül. Csak egy rész lett kitépve. Ne félj...nem lesz befoltozva az ott sohasem. De a másik oldalt erősen építik és talán onnan majd jut egy kis folt oda...igen arra a részre.
