2011. március 28., hétfő

Belevájós. Szorítós. Most úgy igazán és keményen. Úgy...igen, úgy ahogy sose gondoltam volna. Utánad..... Látod egyikünknek se lett igaza. Te is énis örököt mondtunk..... tudatlan örökséget fogadtunk és én tartottam.....tartottam,tartottam végig, végig veled, melletted, benned.....és nézd. Látod? Látod most is hogy remegek? Valami nagyon furcsa érzés ez. Ne gondold, hogy bármi is történt. Nem kell így nézned rám. Csak belül játszik. De belül nagyon és egyre jobban. Soha soha soha nem láthattál még ilyen csodát. Mert ez az. Csodaság. Igazi. Csak én nem vagyok már a régi.....Látod? Ezt is látod? Mosolyogj csak....tönkretettél.....látod mi lett belőlem?
Van aki megjavíthat.....ezt is te veszed el tőlem.....csúfságbakergetés.
Tudod mit? Ostobaság az egész.
Boldog vagyok így. Igen, az egyik felem igenis boldog, boldog, és amíg tartható ez az állapot boldog is maradok. Már nem benned, nélküled, messze tőled, elengedve. Újra újra itt van az az érzés a gyomromban.....forró teát. Most.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése