2010. december 17., péntek

Az utolsó 2010-es



Ez az utolsó bejegyzés ebben az évben. Az utolsó nap Budapesten az idén.
Valami összegzés félét akartam idefirkálni, de tudom, hogy úgysem lesz teljes az egész. Megpróbáljuk.
A szilveszterezés nagyon jó volt, annyira jó, hogy tudtuk, azután már csak jó évünk lehet. :) ennek függvényében fertelmesen rossz szilveszterezést kívánok magamnak :):) Igazából a január-február-március olyan hirtelen repült, hogy észre se vettem, szokták mondani, ha boldog az ember csak úgy repül az idő. Nameg az érettségi is rátett egy lapáttal :D  Március. Csúnyacsúnya március, a minden változása. A kilépés. Mindenből. Önmagamból is. Lehet, hogy az a március kellett, hogy minden jóra forduljon majd, most ennek még csak a rossz oldalát látom, de ki tudja... Elkezdődött valami. Akkor még izgalmas, pörgős, hihetetlenjó és gyönyörű korszaknak neveztem volna. Tényleg jó volt. Sütött a Nap, sokat ücsörögtünk a fűben, megoldódtak a sulis problémák, anyu boldog volt, sokat nevettünk, mélyültek kapcsolatok...ebben a fátyolban pedig csúnyán össze tudja rombolni az ember az életét. Sikerült. Persze akkor még mindig csak nevettem, nem hittem el. Hitte a naiv butaságosságosság, hogy játék az egész. Icipici érzelmekkel. Hát nem volt játék. Hatalmas érzelmekkel. Persze közben folytak a dolgok, egyre jobban tanulás, fősuli látogatás, TanKapuja kiválasztás,felvételi. Na az jó volt:) Időszakosan romboltam és építettem. Az életet és az embereket is magam körül.



Április. Mintha picit minden javult volna. Csak napokra. Hetekre. Közbe persze még mintig kacagások közepette omlott minden. Jött a levél, hogy igen, jöhetsz a TanKapujára, felvettünk. Örülés, örülés, aztán rádöbbenés, hogy húúú...ez akkor most költözéssel fog járni. Nem szeretek kiszakadni. A változatosság jó. Csodás.De kiszakadni nem kellemes.
Persze meg volt az illúzió, hogy nem lesz nagy a kiszakadás. Vártam.


Május:) Érettségi. Akkor olyan nagynak tűnt és izgalmastak is ígérkezett. Eltelt. Najó, volt pici gyomorgörcs, de csak a magyar előtt és az is csak Miatta. Szép dolog, mikor szívből megszereted az egyik tanárodat, szép, hogy felnézel rá, de az a megfelelni akarás fárasztó 4 évig. Főleg ez az utolsó. Csak hogy picit is büszke legyen rád. De sikerült:) Legjobb Tancinéni :)


Sikerült minden. A suli befejezve. Jön a nyár. Milyen nyár volt...Össze-vissza-kesze-kusza. Családozós, nemnyaralós, munkát se keresős, szerelmes-szerelmetlen, kezdődő-elmúlós nyár. Bevallós,szégyenkezős, büszke, akaratos, elbújós, nevetős, sírós igazi nyár. És meleg is volt...azt hiszem.

A vége pedig elköszönős volt. Pedig a végére lett minden olyan erős.
 Kerti bográcsolós, zenés, szabad, feszült...mondtam én, hogy összevissza. De akkor már beteg voltál. Belül. Megbetegítettelek.
 Elköszöntünk.

Azt hiszem itt volt az a pillanat amikor valami átfordult. Kizárás. Elengedés. Nemtörődés. Megint a játék, az izgalom, az új élet varázsa. A fontos dolgok mellőzése...De mégis csodás volt, játékos, szép, mindenséges. Városjárás, zenezenezene...
Gólyatábor. :) Ami a sosefelejtős dolgok dobogósa. A csodahét. Uszó, ahol csak kapni lehet. Mindent ami csk kell és elég. Ahol az életét is le tudná élni az ember (azt hiszem a zsu mindenképp). Vége lett, vicces volt. Főleg a hazatérés utáni egy hét. Tisztult a csapat fizikálisan is xD
Elkezdődött minden. A suli az ősz. Az utolsó ősz. Újra elkezdtem írni is. Adtam kaptam és el is vesztettem. Mennyiségben és minőségben sem mérhető ez az egész. A mérleg semmiképp sem fog úgysem helyrebillenni. Az utolsó találkozás gyönyörű volt. Azt hiszem ilyen egy igazi elbúcsúzás...bár nem tudtad te se hogy az az lesz. Csodalények vesznek körül. Csodahelyen. Vigyáznak rám. Ölelni lehet ott mindenkit. A valóságból se hagynak máshol kizökkenni, visznek, de mégsem tartanak. Hiányzás létezik. Otthon legyen minden rendben. Ha eljön az ember, még úgyis tud kapni. Lehet, ez a legnagyobb év volt. Elengedés és megértés...mégis kapás. Csak lehet, még túl kicsi vagyok ennek a megértéséhez Az is lehet, hogy értem, csak félek kimondani. Az is meglehet, hogy semmit sem értek és úgy teszek, mintha érteném. Mindenesetre még tartasz. Tartalak...
2011.Kezdődj el. Legyél gazdag. Emberekben, felismerésben, ölelésekben, dalokban, nevetésekben,játékokban,szerelmekben,életekben,írásokban,kalandokban.Legyél kerek. Egész. Legyél úgy igazán de igazán legbelülről is jó.
Szép karácsonyozást,mézeskalács, narancs és szegfűszegillatú heteket, aztán mámoros ölelésekben gazdag szilveszterezés. :)

ölelölel

2010. december 16., csütörtök

....forraltbor...

...és csak egy picit görcsölt a gyomra. Csak egy eltompult régi rozsdás bicska kapargatta belül a torkát. És talán mintha a lába is megingott volna, de már tényleg csak egy egészen picikét.És már olyan nagyokat se hazudott magának...csak itt ott megmásított egy-egy apró egészen kis gondolatot.

Most se a valóság fájt. (meddig akarsz még kertelni) Csak talán a pillanatnyi beborulás.A szembesülés. Igen, ebben élsz, ez veled történik, fogd fel. Pofonok kellenének. Helyrebillentés. De senki se fog felpofozni, védenek csak. Látnod kell a valóságot.
Még görcsölt, kapart, szúrt, remegett is talán.
És igen, szar mikor beleringatja magát az ember illúziókba, aztán visszarántja őt a meglátás..ebbe a....ebbe a...ide a.....úgysincs ide szó.Jó.Szó.

2010. december 15., szerda

csakazene

http://www.youtube.com/watch?v=oubvDJ_sFuU
Hiányzik a nyár.
Mondjuk nem teljesen a 2010-es.
Hiányzik a Sziget. Hiányzik a Volt. Hiányzik még a sok bubimentes felmelegedett sör is. Hiányzik, hogy folyik rólunk a víz a vonaton és alig kapunk levegőt, hogy már nem esik jól rágyújtani se a bor mellé, mert az a negyed foknyi meleg is megölne, hiányzik a lepkegyűjtés:D, a jégkásakeverés, hogy leöntöm magam naponta 5ször jéghideg vízzel, hogy kergetőzünk a kertben, hogy augusztus van és kifekszünk a tetőre csillagot lesni, hiányzik a bodzaszörp illata, hogy leégjen a hátunk és kinevessük egymás csíkjait, hiányzik a megismerés, az éjjeli gitározások, a fűnyírás, a mezítláb rohangálás az esőben, a virágszedés, a fecskék akiket anyu elkerget úgyis, hiányzik hogy a forró síneken lépkedünk és te kitalálod, hogy menjünk el végig amíg bírunk és világgá, de eszedbe jut, hogy talán még van egy kis dolgod otthon, hiányzik, hogy belementem minden kis őrültségbe...a nagyokba is, hiányzik a nyári vihar, hogy féljek, hiányzik, hogy sírj és megvígasztaljalak, hiányzik, hogy csakúgy üljünk egymás mellett a padon. Hiányzik, hogy főzök nektek, hiányzik a hazamenés, az elmenés, hiányzik a kapuból kirohanás is...minden minden hiányzik.
Pedig semmi se hiányzik.
Tökéletes az egész.
Csak egy picit lehetne megint nyár....
http://www.youtube.com/watch?v=9Gqep6ZE8D4

A tudat természete

A Buddha egyik legfontosabb tanítása a karma törvénye, a tanítás, mely szerint egyik
életünk sincs híján az oknak, nem más lény teremtette és nem is véletlenszerően keletkezett,
hanem saját tetteink hozták létre. A szeretetet, a hosszú életet, az egészséget, a bıséget és a
többi jó dolgot sem mástól kapjuk; saját múltbeli helyes  tetteink következménye, hogy ma
minden jót élvezhetünk. Hasonlóképpen, a létezés negatív oldalait, például a rövid életet, a
betegséget, a szegénységet és az összes többi nemkívánatos dolgot sem valami rajtunk
kívülálló dolog okozza, hanem a múltban elkövetett helytelen tetteink váltják ki.
Ha az ember valóban meg akar szabadulni a szenvedéstıl, és boldogságot szeretne tapasztalni,
nagyon fontos, hogy az okokkal dolgozzék. Ha nem így tesz, nem várhat el semmiféle
eredményt. Minden egyes dolognak megvan a maga oka, mégpedig teljes oka; a dolgok nem
jöhetnek létre csak úgy mindenféle ok nélkül. A dolgok nem a  semmibıl bukkannak elı, és
sem elégtelen, sem nem megfelelı ok nem válthatja ki ıket. Tehát minden szenvedés oka a
helytelen cselekvés.
A helytelen cselekvés alapjában véve annyit tesz, hogy nem ismerjük a valóságot, a tudat igaz
természetét. Ahelyett, hogy belátnánk a tudat valódi természetét, egy „én”-hez ragaszkodunk,
mégpedig anélkül, hogy bármiféle logikus okunk lenne rá. Mindannyiunk természetes
hajlama, hogy egy „én”-hez ragaszkodjék, hiszen annyira hozzászoktunk már ehhez. Olyan
szokás ez, amit kezdettelen idık óta alakítgatunk.Azonban, ha alaposan vizsgálódunk és
kutatunk, nem találjuk az ént. Ha van én, akkor szükségszerően testnek, tudatnak vagy névnek
kell lennie. A név pedig üres, úgy, ahogy van, hiszen bárkinek adhatunk bármilyen nevet.
Ugyanez áll a testre is. Azt mondjuk: „az én testem”, ugyanúgy, ahogy azt emlegetjük: „az én
házam, az én kocsim, az én otthonom, az én hazám”, tehát a test és az „én” különáll
egymástól. Ha megvizsgáljuk testünk minden részét, sehol sem találunk semmit, amit „én”-
nek, „magunk”-nak nevezhetnénk. Csupán sok dologról van szó, amibıl összeáll az, amihez,
mint „test”-hez avagy „én”-hez ragaszkodunk. Ha a fejünk  búbjától a lábujjunk hegyéig
megvizsgáljuk testünket, sehol nem találunk semmit, amit énnek hívhatnánk. A test nem az
én, hiszen több különbözı része van. Az emberek pedig akkor is életben maradnak, ha
bizonyos testrészeik hiányoznak, tehát a test nem az én.
Ugyanez a tudatra is vonatkozik . Azt gondoljuk, hogy esetleg a tudat az én, de úgy áll a
dolog, hogy a tudat pillanatról-pillanatra változik, folytonos változásban van. És az elmúlt
tudat már sehol sincs, eltávozott. És nem nevezhetjük énnek azt, ami már elmúlt. A jövıbeli
tudat pedig még nem kelt fel. És nem nevezhetjük énnek azt sem, ami még nem kelt fel. A
jelenlegi tudat pedig folyton-folyvást, minden egyes pillanatban változik.
Felnıttkori és a csecsemıkori tudatunk és tudatunk nagyon is különbözik, és e két különbözı
tudat nem jelenhet meg egyidejőleg. A tudat folyamatosan, mindig, pillanatról-pillanatra
változik  és nem nevezhetjük énnek azt, ami folytonos változásban van.
Tehát, a néven, a testen és a tudaton kívül nincs semmi olyasmi, amit énnek nevezünk, de
régen rögzült szokásunk miatt mindannyiunkban ott az énhez való ragaszkodás erıs hajlama. 2
Nem látjuk be a tudat igaz természetét, ehelyett – mindenféle logikus indok nélkül – az énhez
kötıdünk. Amíg megvan bennünk ez a hajlam, olyanok vagyunk, mint az ember, aki kígyónak
véli a színes kötelet. Amíg nem ismerjük fel, hogy csak  kötél, nem kígyó, addig félünk és
szorongunk. Amíg az énhez kötıdünk, addig szenvedésben lesz részünk. Az énhez való
ragaszkodás pedig minden szenvedés gyökere. Nem ismerjük a valóságot, nem vagyunk
tisztában a tudat igaz természetével, s ezért az énhez ragaszkodunk.
Ha van „énünk”, akkor természetesen vannak „mások” is. Az  „én és a más” az „én”-en
alapszik, éppúgy, ahogy a jobb és a bal függ egymástól: ha van jobb, balnak is lennie kell.
Ugyanígy, ha van én, mások is vannak. Ha van énünk és vannak a mások, akkor kötıdni
kezdünk azokhoz, akik a mi oldalunkon állnak, barátainkhoz és rokonainkhoz, és győlölet
támad bennünk a „mások” irányában, azok iránt, akikkel nem értünk egyet, azok iránt, akik
más véleményen vannak, akik másképp gondolják a dolgokat. Ez a három fı méreg, melyek
fogva tartanak minket a szamszárában, a tévképzetek ezen hálójában. A három fı méreg a
nemtudás vagyis a tudás hiánya, az énhez való tapadás, vagyis a ragaszkodás, avagy vágy, és
a győlölet. Ezekbıl támad a többi szennyezıdés, például az irigység és a büszkeség. És ha
ezek megvannak, cselekedeteket hajtunk végre. Ha pedig teszünk  valamit, az olyan, mintha
termékeny talajba vetnénk magot, ami a maga idejében eredményt érlel majd.  Így hozunk
létre karmát újra meg újra, és így ragadunk bele a létezés birodalmaiba.
Ahhoz, hogy teljesen megszabaduljunk a szamszárából, szükségünk van arra a bölcsességre,
mely képes elmetszeni a szamszára gyökerét  a bölcsességre, amely felismeri az éntelenséget.
Ez a bölcsesség is a módszeren alapszik. A módszer felhalmozása nélkül nem tudjuk
felkelteni a bölcsességet, bölcsesség nélkül pedig nem lehet birtokunkban a helyes módszer.
Ahogy a madárnak is két szárny kell, hogy felröppenjen, éppúgy van szükségünk a módszerre
és a bölcsességre egyaránt ahhoz, hogy elérjük a megvilágosodást. A legfontosabb és
leghatékonyabb módszer a szeretı kedvességen, a mindent átfogó szereteten és együttérzésen
alapszik. Ebbıl kel fel a bódhicsitta, a megvilágosodás gondolata, ami nem más, mint az
ıszinte óhaj, hogy minden érzı lény javára elérjük a tökéletes megvilágosodást. Ha megvan
bennünk ez a gondolat, akkor minden helyes és erényes cselekedet természetes módon
beteljesül.
Másrészt, szükségünk van a bölcsességre, ami belátja minden  jelenség igaz természetét
legfıképpen a tudatét, hiszen a szamszára és a nirvána, vagyis minden gyökere a tudat. A
Buddha nyolcvannégyezer tanításának egy a célja: hogy megszelídítsük tudatunkat. Végül is
minden a tudat.
A tudat az, ami szenved, a tudat az, ami boldogságot tapasztal, a tudat az, ami a szamszárába
bonyolódik és a tudat az, ami eléri a szabadulást vagy a megvilágosodást. Tehát amikor
felismerjük a tudat valódi természetét, minden más dolgot, minden külsı és belsı jelenséget is
természetes módon felismerünk.
 
Mi hát a tudat? Ha megkíséreled felkutatni, sehol sem találod. Nem bökhetsz valamelyik
testrészedre, mondván, hogy az a te tudatod. A tudat nincs a testen belül, nincs a testen kívül, 3
és a kettı között sincs. Ha valami létezik, egy bizonyos alakúnak és színőnek kell lennie, de a
tudatot semmilyen alakban vagy színben nem találjuk. A tudat természete tehát az üresség.
 
Ám amikor azt mondjuk, hogy minden üres és nem létezik, az  nem jelenti azt, hogy
konvencionális értelemben nem létezik. Végül is a tudat az, ami a helytelen tetteket teszi, a
tudat az, ami a helyes tetteket teszi, a tudat az, ami szenvedést tapasztal és így tovább. Tehát
természetesen van tudat, hiszen nem vagyunk halottak vagy öntudatlan lények. Tudatos
élılények vagyunk, és mindig ott van bennünk a tudatosság folytonosságának folyama. A
tudat világossága is folytonos, olyan, mint az égı gyertyaláng. A tudat jellegzetessége a
világosság.
Semmilyen formában vagy színben, sehol nem találjuk, de van egyfajta folyamatos
világosság. Ez a tudat jellegzetessége. És e kettı, a világosság és az üresség elválaszthatatlan,
éppúgy, ahogy a tőz és a forróság sem különíthetı el. A világosságot és az ürességet nem
lehet elválasztani, és ezen elválaszthatatlanság a tudat természetes, eredeti lényege. Hogy ezt
az állapotot megtapasztalhassuk, fontos, hogy elıször a bevezetı gyakorlatokat végezzük el.
Ezen gyakorlatokkal érdemet is felhalmozunk. A legjobb, ha a belátó bölcsességen
meditálunk. Ehhez elı kell készíteni jelenlegi tudatunkat, a közönséges tudatunkat,  ami
folyamatosan elmerül a gondolatok folyamában. Az efféle elfoglalt, izgatott tudat nem lesz a
belátó bölcsesség alapja. Elıször tehát fel kell építenünk az alapot az összpontosítás révén, a
helyes módszer alkalmazásával. Az összpontosítással tudatunkat tartós állapotba próbáljuk
hozni, és azután a stabil világosságra és egyhegyőségre hagyatkozva a belátó bölcsességen
meditálunk, és így felismerjük a tudat igaz természetét. Ám az efféle felismeréshez hatalmas
mennyiségő érdemre van szükségünk, az érdem felhalmozásának leghatékonyabb módszere
pedig a bódhicsitta ápolása.
A dolgok valódi természetét tehát a módszer és a bölcsesség révén ismerhetjük fel. És ha
felismertük, ezen belátásra és a gyarapodó bölcsességre  támaszkodva végül elérkezünk a
teljes felismeréshez, és elérjük a megvilágosodást.

2010. december 14., kedd

18/3 :)

El vannak rejtve köztünk tündérek. Járkálunk az utcán, felszállunk a villamosra, vásárolunk, bulizunk, ismerkedünk, iskolába járunk, felnövünk....de mindig mindenhol el van rejtve az életünkben egy-egy tündér.
Körülvesznek minket az ismerőseink, az osztálytársaink, a családunk, a barátaink...végig tudjuk róluk hogy mellettünk vannak. Aztán mikor az ember már a falat kaparja a fájdalomtól, mindegy miért....sikít, könyörög, zokog, fetreng a földön, segítségért kiált bele a nagy világba és tök egyedül van, ezek a jótündérek mindig kinyújtják a kezüket. És hol vannak ilyenkor a barátaid???
Butakérdés:)
Ott vannak. Valahol. Élnek. De te még jobban élsz. Hiszen veled csoda történik. Megmutatja magát a tündéred :) Nem is egy. Van, hogy egy éjszaka alatt kettő.
De ehhez előbb fájni kel, picit meghalni, sikítani hangosan. Néha...

 Naszóval. A mai nap volt az utolsó, hogy fájdalommal aludtam el, fogorvosi ügyelet látogatásunk Anettel szépen végződött. A gyökérkezelésem pedig elkezdődött:) 18/3 visszautasíthatatlan ajánlatot is kaptunk, bár vissza kellett utasítanunk, persze csak a fogam miatt :D:D:D Ennyit még nem nevettem fogorvosnál, többször is kéne menni :) Minden esetre a vizsgaidőszakomnak jót tett ez a kis kirándulás, holnap már pár ideggel kevesebben, de újult erővel vetem bele magamat a szutták őrületes elemzésébe.
Hm...
Ma még csak egyszer gondoltam a karácsonyra. Az idei nagyon érdekes lesz. 23-án Zselenszkyékkel ünneplés, olyan sütit sütök, hogy elájulnak majd a drágák :) Hajni és Bence ajándéka készül szépen. 24-éről nem írok semmit, mert életem legdurvább 24-éje előtt állok...azt hiszem. 25-én Anival ünneplés, Táncház, ZUP koncert:) 26-án tesózás. Utána Gyarmatcity kiélvezés 31-én eszméletlen évbúcsúztatás. Mondhatni életem eddigi legszörnyűbb és legjobb éve volt ez. Január 1. 2. szigorú pihenés, regenerálódás, 3-én visza Pestre és indulhatnak a vizsgák.
Gyönyörű összegzés. Hajrá jövő :)
Ajánlat 18/3
Fogorvosbácsi 10/10
Következő 2-3 hét 18/18
2010-es év 10/0----10/10 ??

2010. december 13., hétfő

Álmos alhatatlanság

Mintha az utolsó kis energiacsomócskák is küzdenének...."még ne, még ne aludj el, még ma történni fog valami....még éber kell hogy légy..."....de nem kis energiácskák.....elhasználtam mindet.
A következő napok enyhe monotómiában telnek mad. Kívülről csak, persze. Könyvtárról könyvtárra aztán csüccs gép elé...és ír ír ír és ír... Az első vizsgaidőszak minden csodájával és kínjával zárom a napot. Avagy nyitom?:) Már fél3....hajnal lesz.

Csudajó dolog, szeretés. Haza is a lükefejűnek :)
Mert nem látod magad kívülről belülre.
Belülről kívülre.
Én azt hiszem így innen kívülről is beléd látok. Picit.
:)

"Most ilyen korszak van, ez már a harctér
Nincs nyegle smúzolás, nincs antik arcél
Most már kisírom, semmi nem riaszt el
Hogy én szeretlek, légy te bárhol ezzel
A Föld is lakható hely lett miattad,
Épp csak nem veled - te aztán megadtad
Ez van. s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem,
Nem tudom: erőm szivárog belőlem,
De oly rég tartom ezt a mérlegformát
Kezemmel egybeforrt az égő korlát
Így te csak nyugodtan értékeld másképp
Nem estem még le, s nem húzódtam hátrébb
Bár mint az öngyilkos cseléd a gangról

 Hozzád ki mernék lépni önmagamból!"

nagy volt                            kicsi volt
elromlott                            felemelkedett
ölelt                                   bántott
örömöt                              bánatot
romlott                               halt
felgyúlt                               elaludt
él                                       ég
volt                                    volt
...                                       van
...                                       lesz

A tökéletes lánynak

Mondhatnám azt, hogy vigyázz rá.

Mondhatnám, hogy kincset kaptál, ne engedd el.
Hazudhatnám, hogy kedvellek és ömölhetne belőlem a bájos hízelgés. Kincset kaptál. Öledbe hullott, az édes nemküzdés árán... Dobd el!
Azt mondják bölcs vagy. A legfőbb tanítás az elengedés...

Túl nagy még ez a zsák neked. Mééég? Mondjuk inkább úgy, hogy erre az életre. Túl sok minden van benne. Nem is értheted.
Helyettesítő nem lehetsz...pedig az vagy. Egy nagyon rossz pótlék.
Menekülési útvonal vagy, kedves.
Tökéletességedben rejlik csodaunalmad. Legyél gyönyörű, nagyagy, benne nem látod úgysem teremtett csodád.

Mosolyokat kaphatsz. Nem gyűlöllek. Elég gyűlölet él körülötted....de szegényem, túl ostoba vagy, hogy ezt észrevedd.
Ami most neked csupán a birtokodban van, engem felemelt.Tart még.És énis tartom.

Hát neked csodaszép mégis ez a világi "szerelem"?


                                                                                       ...a túlvilági mégszebb...;-)

2010. december 8., szerda

Cím nélkül

Belénk vágott újra az ősz
Lecsapott ránk hirtelen
A festék sokadszorra nőtt
Hát bevégezni engedem

Tizenhat évszak befejezett
Gyötörjön most végtelen tél
Testünké ennyi lehetett
Magaddá addig lehettél

 Színészkedj most levelekkel
Ragadj meg belső őszödbe
Meghalás csak új nevekkel
Erőszakold magad bőrödbe

Beleölöm magam tejedbe
Te mégis mást itatsz
Szebb úgysem lehetne
A pótlékod sem riaszt

Beléd halni nem halál
Megszülsz újra tudattalan
Az én felem milliót talál
Belőled veszik ki magad,magam

Csodaléted belül rohad
Fogyj el Édes teljesen
Lehet,most épp más fogyaszt
De lényeged ide adtad nekem

Átlagon aluli

Sokkal jobban vagyok most szomorú, mint hibás. Nem tudom átadni csakis csak célozgatásokkal ennek az egésznek a hangulatát.
Túl felszínesnek és egyre átlagosabbnak érzem magam....szeretnék visszamenni az időben...nagyon vissza. Soha nem gondolkoztam ezen. Most meg.... Még egy mosoly, még egy pillanat, még egy nevetés, még egy csók.... újraújraújra....megint és megint. Csak vissza vissza az időbe.
Nem megy a folytonos előre nézés. Belém lettél temetve. Remélem hamar lejár a bérleti díj.

2010. december 7., kedd

Ha majd egyszer nagyon sok év múlva találkozunk és kihalt már belőlem az összes belém hintett morzsád szeretném kiölni belőled a lerakodótt szennyet. Ott vagy ahol nem kellene lenned és otthonodnak tekinted a teljes otthontalanságot. Tébolyult lettél, fenevad, előtörtél, nem elnyomni akartalak... Kinyitni.
Ki isnyitottalak.
Fura egy növény vagy. Szívből nyíltál, szép lassan, óvatosan...átadtad magad. Záródásod hirtelen volt, pusztító, ön-,majd engem romboló. CSapzott....az lettél te is.
Szemed bezárult, nyílni nem akaró.
Száz és még száz el nem jött csókom adnám egy volt csókunkért....talán akkor felnyílna gyönyörű szemed, rám néznél, és akaratlanul tett múltunk feledése megnyitná újra virágaink.
Belenyugodós fájdalom ez...

                                             nem küzdős....

                                                                        gyönyörűen gyötrelmes...


http://www.youtube.com/watch?v=VHk6clzLeMM

Rend

Akiben zűrzavar van, zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van, rendet teremt maga körül.

A mai egész napos rohanás után, hazaérve az igencsak nem kedvelt albérletbe, hihetelen gyorsasággal és erőbedobással kezdtem el rohamosan rendet tenni magam körül. Mosogatás, mosás, rég nem látott zoknik felfedezése a jegyzethalom és a múltheti uzsonnamaradék alatt :D Elfelejtett megkezdett alma..."alma"...Hihetetlen mennyiségű kosz a szőnyegbe ivódva...
Ha az ember lelkében nincs rend, nem képes rendet tenni maga körül.
Eszméletlen sürgés-forgás,porszívózás,3fordulós szemétlevitel,törölgetés,polcok széppé rendezése. Kívül,belül rend mostmár:)
Füstölőgyújtás,forró tea:)

Jah, csikungból 5ösre zártak le :):)

2010. december 6., hétfő

Neked

Mennyivel jobb a tökéletesség mellett létezni?
Miért jó?
Élvezetes a meghitt, eljátszott őrület unalmában tengődni?
Tetszik a menekülés?
Koptasd a szíved... Nem tudsz elveszni belőlem.

Az élet értelme?

"Mi értelme van mindennek?"
Egy kedves brátom ezt a kérdést tette fel kb 15 perccel ezelőtt és nem bírok leszállni a válasz kutatásáról. Sajnos. Nagyon sajnos.
Miért vagyunk itt?, Miről szól az élet? és Mi értelme a létezés egészének?
Tudományos, teológiai, filozófiai elméletek tárgya volt ez a kérdés az egész történelem során....még ma is.
Van értelme? Van értelme kutatni a létezésünk?
A tudomány úgysem  képes megmondani az élet lényegi értelmét. :)
Az az értelme amit TE beletöltesz. Persze célokat tűzhetsz ki magad elé, aztán feltehted a kérdést: "Mégis mi értelme mindennek???"
kergetni az álmokat
megélni az álmokat
azzá válni amivé mindig szerettem volna
túléni
szembenézni a félelmeimmel
többet adni mint kapni
szeretni
megbocsátani
kutatni a szépséget
észrevenni
ölelni
ÉLNI
Soha nem fogsz élni, ha állandóan az élet értelmét keresed.
Ami bármiben benne lehet.

Most hátradőlni, belekortyolni a forró citromos teába és érezni az ízét:)

http://www.youtube.com/watch?v=tu5JgtAjceM