Éld meg a mélységet...ott a fájdalmat.
Ha valami rossz dolog történik veled csinálj belőle mégrosszabbat aztán röhögd ki magad...
Gratulálok magamnak...persze csak tisztelettel :D

"Gyenge szóvicc az élet, harsog keserűn, erre én meg
Nagy zöld mosollyal rólad mesélek, kicsi hibám
Elgereblyéztem rég a múltunk bizarr fekhelyét
Nincs már ott virág, így a hiány emlékeztet rád"

szeretnémdenem

Szeretnék tavaszt. Mindent újraélni. De meg nem változtatni. Szeretnék nyarat. Tűzet. Füstöt. Napsütést, azt mondani hogy Te. Estéket, öleléseket, reggeleket, kávézni a kertben, a fűben ülve, másnaposan. Boltbarohanást.  Visszarohanást. Benyomni a borosüvegbe a dugót. Inni és nem észrevenni a határt. Ligetet. Nyílást. Elkésést. Javulást. Hazamenést. Reggelig beszélgetést. Titkolózást. Ismét megnyílást. Hangosan hallgatni a zenét a kertben. Kettenmaradást. Féligalvást. Félálombabeszélést. Reggeli nevetéseket. Délben hazasietést. Terveket. Bejárni a várost. Látni a szmogot. Tejet inni Budán. Hasgörcsig nevetni a Margitszigeten. Vizet locsolni mindenfelé mindenhová. Utána is izzadni. Kiröhögni a furcsa embereket hazafelé. Elvinni a macit. Összeveszni és kibékülni. Ülni a fűben. Ha vizes akkor is. Padraülni 6kor. Azt hinni hogy eltévedtünk. Normafás kilátást. Hideg sört. Zenélést. Felkelni és berúgni. Hazamenni egyedül. Meglepetést. Visszajönni ketten. Bízni. Hideget. Hóesést. Hóbarajzolást. Egész estés virrasztást. Megint hasfájósra nevetni magam. Jéghidegben bejárni a havas várost. Sőt...a hegyet. Csöndben maradni. Sokat beszélni. Fröccsöt inni. Sokat. Lábfájósra táncolást. Terveket és terveket. Kimondást és kimondást.

nem nyafogást :)
ez nem nyafogás
...unalmas a monoton összegzés és összefoglalás. Bonyolultnak lenni se jó. Semmi se jó:) Vagyis minden jó:) Lehetne...minden(t) jó(l) el lehet rontani :) Kinevetni magad, de tudni, hogy JÓ EZ ÍGY. Hallgatok. ..."mint a Szabad Európa rádió..."

tisztán ránézve

Két nap a hatóideje.
Mindenhogy, minden állapotban, tudatállapotban rád néztem... Voltam zilált és dühöngő, nyafogós, földön fetrengős, zokogós, hitetlen, menekülős, szétesett, vidám, felszabadult, görcsös, részeg, ostobán gondolkodó, érzelemmentes, nevetős, boldog, gyerekes, józan, beledöglős... minden. De most tiszta vagyok. Teljesen. És a milliónyi lehetőség, eset, állapot után azt hiszem, és remélem ez az igazi és tiszta...tényleg.
Fájdalom van, a szenvedés opcionális.

...a történtekből viszont megint én jöttem ki jobban...bár a mellékelt ábra nem ezt mutatja, a látszat néha csal... még hiszek, és sokkal nagyobb csodát kaptam. Mert csodák vannak, léteznek, és megláttam őket. Érzéseket megölni nem lehet, becsapni igen.
Újabb szereplők a már jól ismert színpadon. Tessék lássék'!!!!!!!!

tapstaps

:)

Semmilyen képzelgés nem vethet véget a boldoglétnek. Semmilyen bolondozás. Erő van, akarat van. Csak ész nincs. Nálad:) Nálam:)

lemente...lement-e?

Tegnap sikerült elkapnom azt a pillanatot a villamosról mikor lebukott a Nap a hegyek mögé...
Csodazenét hallgattam és azt gondoltam, hogy csoda lesz az este meg az éjszaka és amúgyis minden.

Kezdek nem hinni a megérzéseimben.

Hihetetlen, hogy folytatódik a lánc...a kör..de még mindig csodálkozok a baromira értelmetlen gondolatfoszlányokon, nem bírok már leírni egy értelmes mondatot se. De most akkor hogy van ez? Elvetted mert elvesztetted és elvesztettelek mert elvetted, de nem vesztettelek, de elvetted és elvesztettelek...

...maghajtások...

Egyszer régen elültettek egymás mellett két virágmagot. Nőttek, növekedtek, de a szél szétsodorta őket és furcsa módon az egyik mag az égbe került, felhőkbe kapaszkodva hajtott, a másik magocska pedig mélyen a földbe gyökerezett. Eközben a földben még egy mag helyet kapott. Őt nem kapta fel a szél sohasem.
Telt az idő és az első két maghajtás nem felejtették el egymást, még hogy távolinak is tűntek egymástól, egymásba szerettek. A földi maghajtás elkezdett rohamosan az ég fele kapaszkodni, az égi pedig nyúlt vissza erősen a földhöz. Bár gyökereik távol voltak egymástól, szirmaik már majdnem összeértek. Pont akkor, mikor a "köztes" maghajtás belekapaszkodott a földi szirmaiba. Az égi maghajtásnak már nem volt így ereje visszakapaszkodni a felhők fölé, hagyta, hogy zuhanjon lejjebb és lejjebb mígnem elérte a földet és mélyen belefúródott.

Tanulság nincs.
Vond le magadnak belőle.

péntek

Sütött a Nap. Teljes csodálatosság volt.  Gyönyörű, tényleg, főleg így a legnagyobb hidegek közepén, az ember ilyenkor még egy perc Napsütéstől is kivirul.
Nem éreztem a bőrömön a Napsugarakat, nem éreztem a tavasz illatot sem...Viszont éreztem a sötétedést, a lámpafényt, ahogy belevilágít a szemembe, az egynapos tea ízét, a lustaságot, a mégis menni akarást, az ürességet, a magányt, a csalódottságot, a nemértést...
Leginkább a nemértést. Nameg a ragaszkodást. Ami kicsit sem jó dolog. Az pedig, hogy önmagát nem érti az ember méginkább nem kellemes. És hogy csücsül a szoba közepén és még jobban beleás ebbe az összességbe...de nem megy. :D Nem ás bele...hanem ül és vár és ül és vár...de nem történik semmi. Nem is fog ha nem lépsz. De miért lépnél ha tudod, hogy hiábavaló. És ha megnéznénk mi van a másik irányba?

Kilépés

Már nem vagyok benne biztos, hogy a fontos emberek az életünkből tényleg fontosak. Nem, ez így nem jó. Nem vagyok benne biztos, hogy a fontos emberek az életemből tényleg fontosak. Persze....ez így se jó. Számomra fontosak. De tényleg, igazán fontosak, ha egyik percről a másikra képesek eltűnni, kilépni belőlem, a közös csodánkból....?Amit persze lehet, csak én éltem meg csodának. Színjáték az egész ....és tényleg színház az egész élet:D:D Csak én vagyok a rossz színész, te pedig a millió díjat nyert játszó. És tudodmit? Tényleg tökéletesen játszottad a szereped. A szív meg képes szeretni...
Minden esetre aljas dolognak tartom az olyan menekülést, amit csinálsz. A barátságot nem lehet tanulni, neked lehet mégis azt kell. Vagy csak annyit, hogy legközelebb egy őszinte ember szerepét osszák rád. Egy teljesen másik darabban.

Időgépek

Fél év időgépekkel. 6 hónap csak azzal a gondolattal, hogy "kell egy időgép". A hihetetlen kényszeres visszacsinálni akarás és a kétségbeesett múltba kapaszkodás értelmetlen kapálózás végtelennek tűnő sorozata.
Kicsit meguntam. Sőt. Elegem lett.
Egy hét leforgása alatt ugrott annyit minden mint ezalatt a félév alatt kellett volna, sőt lehet nem kellett volna, mert ugyebár miért kéne természetesnek lennie annak, hogy az embert megalázzák, esetleg szarrágónak nézik, vagy csupán nem tartják a szívükben egy kicsit sem. Akár őt, akár a szavait.
Teljesen felesleges az időgépbe menekülésem.
Ha létezne időgép:Nem ismernék kíváncsiságot.Tehát alapból hiányozna az alaptermészetem.Ha ismerném a múltat a jelent és a jövőt egyben, lehet nem is szeretnék.Soha, senkit. Tudnám mennyi időm van még hátra. Azt is tudnám, mikor hagynak el az emberek, nem ismerném a bizalmat. Nem tudnék hinni, nem tudnék álmodni sem,  nem kételkedhetnék, és nem várakoznék, nem venném észre a szerencsét. Megtudnám, hogy ér valamit vagy nem hogy itt vagyok. Látnám a végét, nem keresnék értelmet.
Nem kell több időgép gondolat, és menekülés sem kell.
Semmi sem történik véletlenül.
Senki nem csinál semmit véletlenül és nincsenek egyedi esetek. Ok-okozat.

Nyugalom van csak, semmi időgép.Nyugalom és mély lélegzetek.

Látlak kívülről. Mindenki lát. Mindannyian észrevettük és igenis jól látjuk, hogy teljesen megváltoztál. Tagadhatod. Jó-jó...tudom, erre most azt mondanád, "nem tagadom, igen megváltoztam és így jó nekem".
Jó neked, igen.
Tudod mit?
Még irigyellek is. Irigyeltelek. Elveszítettél mindent és helyette a mindennél is sokkal többet kaptál. Körülvesznek, abban az állapotban létezel, amiben szerettél volna mindig. Mindkét kezed erősen szorítják, szádra is nap mint nap édes csók tapad, vágyaid kielégítve....a zsebeid telve....mindened megvan, megkaptad.
Azt mondtam jó az életed, irigyellek....Eszméltek...engem felfelé: magyarul ki van nyalva a segge.
Igazuk volt.
De ettől még te, belülről tökéletesnek érzed az egészet. És a fenébe is...ez a lényeg nem?
Ostobaságokat kényszerítettél ki megint belőlem.
Lehet, te is irigyelsz engem.

nemtudás

nemtudás.
bénulás
Még mindig zakatol a fejemben az a rohadt időgép gondolat. Ellent mondok saját magamnak ismét. Megint nem azt teszem amit kellene. Csak mennék mennék vissza és lehet máshogy tennék, lehet azis hogy nem...értelmetlen kalandozás az egész, ideje lenne reálisan látni a dolgokat, csak az a pici kis hibám, az az egy neked is, amiből százat szültünk....Felejtés kapszula, időgép...túl nagyok a kívánságaim, igaz?

érdekes kapcsolat :)

a földhöz ragaszkodó, két lábon álló, tudományos, anyagi ember és az álmodozó, spirituális teremtések közti erős kötődés és barátság igenis létezésének érdekes bizonyítéka egy véletlenből rájövés.
OSI modell és a csakrák :D Igen, viccesen hangzik, de ha átgondolod, belemélyülsz picit, látod, hogy ugyanaz :):) Mégis teljesen más.

OSI modell                          Csakrák
alkalmazási réteg            korona csakra
megjelenítési réteg          homlok csakra
viszony réteg                  torok csakra
szállítási réteg                 szív csakra
hálózati réteg                  köldök csakra
adatkapcsolati réteg        nemi csakra
fizikai réteg                    gyökér csakra

Hát ez 2011 első felfedezése, ráadásul véletlen volt:) Vicces vicces de mindemellett még hihetetlen is, mindenesetre bizonyíték :D