Égés, marás, szedés ketté.....Válás eggyé.

Álmodom az álmodhatatlant.
Benne élem Magam, Magad.
Benne rejtem el mindkettőnket.

Ha kinyitom a szemem, már mást látok.....Nem vagy benne se te, se én.....Csak ott ülünk a papír szélén. Te lógatod a lábad, én pötty vagyok...tintából...
Kiabálok kifelé, hogy valaki döntse meg a papírt, és a tinta arra folyjon amerre Te üldögélsz.....de nem hallják a kiabálást....Igaz is. Mit tennék, ha odaérek és te felállsz és odébb ülsz? Mit tennék?


Szépen lassan lecsöppennék és beinnának a padló rései.


....viszont van egy Marskívánságom....

A két peremén állunk. Pont a legszélein. Én és én. Azt szeretném, hogy elengedjelek, hogy ne emlékezzek, hogy legyél még most is majd olyan senki, valaki, egyvalaki se, ott a valahol valamiben. Azt szeretném, hogy ne ismerjem fel a Bennedet, a Téged, a Levőt, a végnélküli semmiséged.... Azt szeretném hogy Senki legyél.
Azt szeretném, hogy valaki legyél. Egyvalaki. Engem láss. Bennem, belém láss és én léssak Benned, Beléd. Legyünk itt és most....most. És itt Bennem és Benned. Azt szeretném hogy magunkban légy......hogy semmi legyél, minden........a semmiség.


Holnap reggel virradni akarok a semmire, a nélküledre, az ürességre, a hiánytalan nélküledre.

..vajon hol lehet... ...aki, a fejemben..... ha nálam éjszakázol...

Semmim sincs.
Örököljük a mindenséget.
Belénktemetve van, mégis szórjuk.
Belénkvetett minden.
Te is belémvetett vagy.
Egymásban vagyunk, dacosan szabadulásvágy ural
Kiröhögjük a kötést
Köttetünk eleve s mégis

Eleve s mégis
Így
Most
Egymásra találva
Találva Rád
Rád
...
Csak

Megfogalmazhatatlanul repülősen durván szép. Szép. Tényleg lehet az ember boldog valamitől ami nem is létezik? Mi ez?
Sosetapasztalt és néha néha már fájdalmas belegondolós...... normális dolog ez? Megszokott, hogy a nemlétező lehetetlenség tesz annyira felemelően boldoggá, hogy el sem hiszed?

Végülis mindegy is. Ki mondta hogy mindennek normálisnak és megszokottnak kell lennie?:)

Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére.

óraivers mert mi máson járna az agy....

Egy napomban végtelen voltál
    Pillanatban mindenség
        Visszaadtál semmivel mindent
            Mégsem éljük meg, mert én
                ...én vagyok a semmiség
                       a csúf, a szégyen és a rohadás
                            Te pedig a mosoly, gyönyör, megélés és csillogás

Belevájós. Szorítós. Most úgy igazán és keményen. Úgy...igen, úgy ahogy sose gondoltam volna. Utánad..... Látod egyikünknek se lett igaza. Te is énis örököt mondtunk..... tudatlan örökséget fogadtunk és én tartottam.....tartottam,tartottam végig, végig veled, melletted, benned.....és nézd. Látod? Látod most is hogy remegek? Valami nagyon furcsa érzés ez. Ne gondold, hogy bármi is történt. Nem kell így nézned rám. Csak belül játszik. De belül nagyon és egyre jobban. Soha soha soha nem láthattál még ilyen csodát. Mert ez az. Csodaság. Igazi. Csak én nem vagyok már a régi.....Látod? Ezt is látod? Mosolyogj csak....tönkretettél.....látod mi lett belőlem?
Van aki megjavíthat.....ezt is te veszed el tőlem.....csúfságbakergetés.
Tudod mit? Ostobaság az egész.
Boldog vagyok így. Igen, az egyik felem igenis boldog, boldog, és amíg tartható ez az állapot boldog is maradok. Már nem benned, nélküled, messze tőled, elengedve. Újra újra itt van az az érzés a gyomromban.....forró teát. Most.

Csúf mindenségedbe
Gyönyörű semmiségedbe
szerettem bele
Néző látatlanságodba
Láthatatlan mindenségedbe
szerettem bele
Itt ülő alaktalanságodba,
merengő tevésedbe...
szerettem bele
Ostobán lenézőségedbe,
figyelő tekintetedbe
szerettem bele
Távol illataidba,
semmiiben levőségedbe
szerettem bele
szerettem bele
Nagyon

Kinyúlok magadból, magamból és kinyílok magamnak. Nekik. Vissza nem adva, de újraélesztve, mint most, úgy menni neki, előre és csúfan, rusnyán, tükrök nélkül, tükrökkel körülvéve kutatni, keresni a csodát, szépet.

Máshonulunk. Más a szívközpont és más az évszak. Más a napkelte és más az alkony is. Más a világítás és más a mikrofon, más a színpad de a szerep is. Más a szereped és más a szerepem benned.

Egynaponszülettünk



Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

Megkérdezik mi a baj. Baj van? Nincs.... Hazudok lehet. Mégsem érzem. Nem érzem hazugságnak. Igazából semmit nem érzek. Kihült minden. Még néha néha felparázslik valami de azt hiszem Te voltál a tűz bennem és most lelocsoltuk teljesen jéghideg vízzel. Mi lesz most? Lehet tüzet gyújtani ugyanott? Éghet még teljes erőből láng 5méter víz felett? 

Erre mondom én hogy lehetetlen....

Adjatok jelet...

Ablak

http://www.youtube.com/watch?v=jp-KOvZVN1k

Zavaros és gyönyörű gyötrelmesen fájó és felszabadult szeretetteljes napok voltak. Ablakok nyíltak. Sok.
Kívül cukros mázzal bevonva, belül férgek rágnak.

Még ígyis érzi a büszkeséget. És nem az alkotásra büszke, hanem a kinyílt ablakokra.

Ócskaságaink megesznek
Elrakott jelenben élő
darabjaink szétszednek
Magam sem bírok én lenni
Én sem bírok magam leni
                                       Magad miatt


Felzabál a megmaradt
Maradék bont ketté
Tépett belénktaposásunk
Emészt fel, s hullunk majd
Egésszé egymásbanmaradásunkból

Kiemeltem magam börtönödből és belemásztam börtönömbe. Mindenség vesz körül mégsem egész. Félig sem. Már már teljesen üres.
Senkitudású fájdalom járkál. Titkolt még az ellenállás is. Kimar a mosoly és izom rohad. Közben mégis feszítem kifelé....kifelé, hogy az esély néha csak közele illatát megmutassa.

Ma már nem csak az illatát mutatta meg a Tavasz   :)

Óriási Napsütések voltak ám.

Tehát innentől nekem már tavasz van akárki akármit mond. Ahogy tavasz van körülöttem mindenki szívében is. Párt találnak a szívcsücskök, sikeresek, boldogok. Aki meg nem teljesen az, azt fogom és viszem magammal bele a természetbe és felismerőset játszunk. Merengőset, élőset, nevetősen, kiabálósat, némát, szaladósat, leülőset.
Meggyógyulunk mert az egész világ ezt teszi. Még akkor is ha közben minden pusztul és elmúlik.

Tavaszok illata

Megéreztem ma a tavasz illatát.
2011 március

Úgy éreztem tudok végre levegőt venni. Emlékszel mennyi éjszakát töltöttünk ébren? Emlékszel arra az erős illatú sűrű teára: Emlékszel mikor téged már csak az tartott ébren és másnap reggel mikor kinyitottam a szemem Te még mindig ébren voltál? Emlékszel?
És mikor megláttuk az első Napsugarakat rohantunk is volna ki.....de nem lehetett.
Aztán meggyógyítottál. Azt mondtad kiviszel és megmutatod milyen mikor felébrednek. Megmutattad azt az elkorhadt bokrot a rég nem használt vasút mellett, tudod a város szélén. Megmutattad, milyen mikor rügyet hajt....pedig télen mikor elmentek mellette mindig letörtek belőle egy darabot.....és most mégis hajt. Megmutattad azt a csodatemplomot ami mellett elfutottunk. Szaladtunk....de oda mindig felmentünk. Sütött nagyon a Nap. Aztán beesteledett és mi még mindig kint voltunk. Leültünk a fűbe is mert nem bírtuk abbahagyni azokat a beszélgetéseket. Emlékszel mikor hazaértünk és eljátszottuk milliószor, hogy behívlak a kapun? Emlékszel, hogy nyikorog és recseg a postaláda? Te mindig elhallgattattad...minden csók közben..... Tavasz illat volt akkor is.
2006.....7....8.....9.....10....

Az ablakon besüt a Nap. Rég ébredtünk ennyire szikrázó Napsütéss reggelre.
Úgy érzi, mintha ez a nap lenne a gyógyulásé, az újraébredésé, a mindené. Igen. Biztos jó ez a megérzés.
Szépen végigfuttatom magamban a napi programot. Mintha tényleg kezdene megnyugodni körülöttünk minden.

Éles hang sípol bele a fülébe. A nevét kiabálják......kiabálni reggelről? Egy ilyen szép reggelen honnan ez az éles hang?
Mégsincs meglepetés, hiszen egy pillanat törtrésze alatt kapcsol az agy és a szokásos éles hangforrás meg is van találva. Kicsit sem tölt el ez jó érzéssel.

Tökéletesnek érzi magát. Kívül, belül. Pedig beteg szegény. Nagyon beteg.
Van egy-két dolog amihez viszont kiválóan ért. Dorgálás, bántás, kioktatás, pofozás, rábeszélés, alkudozás...

Jó...jó....jó dolgokhoz is van esze és érzése.......érzés. Igen. Na pont ez hiányzott abban a pillanatban mikor lerombolta. Igaz? ert ezt tette. Lerombolta a kis agyadban a szépen felépített tökéletesnek érzett napodat. Bántott igaz? Bántott hát. Hogy hova rakjad?

Na látod, mégis lsz min gondolkoznod egész nap.

tudod melyik ez.....biztos tudod.....
Már nagyon nehéz levegőt venni és azt hiszed mindjárt elájulsz....én legalábbis most azt hiszem. 
....és....és ilyenkor végig végig tudod mi az az egyetlen dolog ami segíthet.....pontosan tudod és katt katt katt kattog az agyad csak ő csak ő....az az az....
Látod erről beszélek. Össze vissza hadoválsz....ne neeee...ne folytasd. Vegyél inkább mély lélegzetet. Így. Jólvan. 
De neem neem, nem lesz jobb hidd el. Így sose....soha nem lesz jobbb.....


Vége lesz egyszer. Minden elmúlik. Te se hiszel benne igaz? Csak kántálod magadban egyre jobban. 
Örökre itt leszel?
Nem tudom. Te már elmúltál bennem.

Képmás

A tagadással elnemérés esete fennáll. T. FennálT.
Bevallom.
Bevallak.
Bevallak Téged. Téged magamban. Magamban vallak be, kicsi reményt odaintve ahol a végetért bennedet vetítik.

Szállj el. Fehér galamb.

Zenészköltőművészjóság.

Gyávalustaocsmánygonoszság.

A Mindenségben, a Körben is találtam egy sarkot. Eldugott és sötét. Órák óta ülök benne.
Sose gondoltam hogy a csodákban is vannak ilyen rejtett zugok.
TE kreáltad magadnak....

És még egy élet által kitálalt szép kis példa megélése a mai napra....melyből levonható igazán egyszerűen újra a tanulság: NE kötődj, Ne vágyakozz :)

Minden szívcsücsköm, minden barátom a mesterem.  Ez csodaszép :)


"A boldogságot nem pakolhatod be fizikai keretek közé. a boldogság mindenhol, mindenben ott van, csak fel kell ismerni. ahogy a szenvedés is mindenben ott van. ez ennyire egyszerű.
boldognak lenni nem egy bátorságpróba, csak annak felismerése, hogy minden helyzet a maga egyediségében és megnyilatkozásában tökéletes, javításra nem szoruló.
tapasztalataid szép csokorba foghatók így össze, amiből minden szál tanít valamire. ezt a tudást pedig az életed bármely szakaszában kamatoztatni tudod.
nem a külső tényezők határozzák meg a boldogságodat, hanem az ezekhez való hozzáállásod."
                                                                                                          Alkony

Akármibe is kezdek bele....

                                             ...

                                               ...

                                                                   ...

                                                                           mindig valami rosszat csinálok :(

Megoldás?

Elmerültünk. Elmerültünk Egymásban. Elmerültünk és ritmustalanul, egészen zavartan engedjük ki a tüdőnkből a kis buborékokat....egyre kevesebb lesz a levegő....mint mikor kint hagyom a frissen vett zamatos lédús gyönyörű Almát az asztalon és napról napra csúnyul, fonnyad össze....fénytelenné válik majd fonnyad....fonnyad tovább majd szinte bugyog belülről....ilyen a mi tüdőnk is lassan de kaptunk a hátunkra egy oxigénpalackot. Tudod mit? Nem is kaptuk, hanem mi eszkábáltuk össze magunknak. Mindent MI csinálunk....

                                ...

Eszméletlenül gonosz emberek vagyunk. Rohadtak és gonoszak. Önteltek, egoisták és még megannyi koszos halmaz....ezek vagyunk.
Hihetetlenül csodásak vagyunk. Nyílók és virágzók. Bölcsek, szeretők, szerethetőek és még megannyi tisztasággal teli halmaz...ezek vagyunk.
Mocskosan nem megy ez nekünk. Hihetetlenül taszítjuk egymást és borzasztóan megtelünk feszültséggel egymástól.
Beleremegősen megy ez nekünk. Csodás ahogy vonzzuk egymást és borzongással teli ahogyan megfosztjuk egymást a feszültségtől.


Tudod, most boldog vagyok. Boldog, és nem azért mert Te is az vagy. Örömteli vagy. Örömteli.
Benne vagy. Benne vagy abban amit már meg kellett volna kapnod...nagyon régen. Nem búsulós, mert helyette kaptál millió millió tapasztalást.
szeretlektiteket


Alma.
Varázs.
...


Az Almák nem hullottak le a fáról, csak érnek.....csodát árasztanak, a Varázslat pedig készül-készül, szépen lassan gyógyul, helyrejön...nehogy békát varázsoljon véletlenül a hercegnőből :) és közben változik változik a mindenség és csodáját éli a világ, az országok, a városok, a házak, a kis szobák relytekei, az emberek, TE és én is....TI. Ti most éltek és szerettek, mutatjátok hogy lehet ilyet és én mindig oda fogok nézni és látom hogy még létezik.


Mindig Rád fogok nézni és látom hogy létezik.
(Az is ami vanvoltlesz....az igazi mélyrőljövős,varázslatos,mindenentúli,csoda,időt tért nemismerő,egység,ősi...szerelem.)
Mert hiszem hogy nem tűnik el hanem él tovább


Mindig rád fogok nézni és látom hogy érdemes.
Rád fogok nézni és felfelé (a Nap felé : D )


A Mostnak örülök...nektek...csak tudod, hogy nem bírom belefoglalni szavakba és nem tudok írni se.... mégis pötyögök ezeken a műanyag betűkön és adom...adom kifelé ami magától csakúgy nem működik....még itt sem.

Szóval elmerültünk belesüllyedtünk és úszunk úszunk tovább hátunkon a közös kis oxigénpalack és megyünk előre néha szaladva néha döcögősen...
de Együtt