Megfogalmazhatatlanul repülősen durván szép. Szép. Tényleg lehet az ember boldog valamitől ami nem is létezik? Mi ez?
Sosetapasztalt és néha néha már fájdalmas belegondolós...... normális dolog ez? Megszokott, hogy a nemlétező lehetetlenség tesz annyira felemelően boldoggá, hogy el sem hiszed?
Végülis mindegy is. Ki mondta hogy mindennek normálisnak és megszokottnak kell lennie?:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése