Fagy és hideg. A vonaton megsülés.
Régi kis város...kihalt utcák vasárnap, zenét be, agyat ki...séta, séta. Ismerős eladók a kisboltban, ismerős autók, arcok...ismerősen bortólnehéz táska húzza a vállam. Ismerős ölelés aztán gyerünk tovább, szétfagyok. Bementünk. Jóvolt. Otthonérzés volt. Testvérérzés volt. Boldogérzés volt. Komolyan. Most tényleg. Pár óra volt csak... Kezdett megnyugodni minden. Bennem. Hazafelé már hajnalodott, még hidegebb volt, csak a táskám volt már zavaróan könnyű.
Hazug volt az egész. Színjáték volt? ... Nem tudok válaszokat adni magamnak.... Tanulság viszont most volt. Nem szabadna megszeretni, nem szabadna megnyílni és nem szabadna semmiképp sem bízni bízni bízni....
fújfúj újranegatív...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése