Az ablakon besüt a Nap. Rég ébredtünk ennyire szikrázó Napsütéss reggelre.
Úgy érzi, mintha ez a nap lenne a gyógyulásé, az újraébredésé, a mindené. Igen. Biztos jó ez a megérzés.
Szépen végigfuttatom magamban a napi programot. Mintha tényleg kezdene megnyugodni körülöttünk minden.

Éles hang sípol bele a fülébe. A nevét kiabálják......kiabálni reggelről? Egy ilyen szép reggelen honnan ez az éles hang?
Mégsincs meglepetés, hiszen egy pillanat törtrésze alatt kapcsol az agy és a szokásos éles hangforrás meg is van találva. Kicsit sem tölt el ez jó érzéssel.

Tökéletesnek érzi magát. Kívül, belül. Pedig beteg szegény. Nagyon beteg.
Van egy-két dolog amihez viszont kiválóan ért. Dorgálás, bántás, kioktatás, pofozás, rábeszélés, alkudozás...

Jó...jó....jó dolgokhoz is van esze és érzése.......érzés. Igen. Na pont ez hiányzott abban a pillanatban mikor lerombolta. Igaz? ert ezt tette. Lerombolta a kis agyadban a szépen felépített tökéletesnek érzett napodat. Bántott igaz? Bántott hát. Hogy hova rakjad?

Na látod, mégis lsz min gondolkoznod egész nap.