Láthatatlan Látó

Sötétség vagy. Gonosz és tisztátlan. Bántó és különc, eggyéválni képtelen.
Fény vagy. Kedves nekem és nekik is. Símogató és Egy. Velünk...velem.

Élettelen vagy. Mozdulatlan, lecövekelt. Nem mozdulsz se felém se ellenem.
Élő vagy. Szaladó, nyüzsgő kutya. Lépsz felém és ellenem.

Kevés vagy. Üres és nincs benned semmi. Várhatatlan és akarhatatlan senki.
Sokaság vagy. Teljes és benned van a világ. Szívdobbanást kicsikaró, a Valaki.

Meg nem értett vagy. Láthatatlan, kinyithatatlan. Lelakatolt, soha magát meg nem mutató.
Megértett vagy. Látlak, kinyitottalak, megmutattad magad.

Megértettél azt hiszem. Egy mondattal csak.
Nem értettél azt hiszem. Több mondattal sem.

Nem maradtam.

A legmélyebbnek ható őrület kergetett el...talán néha hagyni kell, hogy kergessenek.
Neki is hagytam, hogy elkergessen. Hozzád.... Hova máshova:)

Kergetőzni, fogócskázni jó.....még így is, hogy gonoszan és mardosón játszol. Játékszabályokat talán fölösleges is lenne felállítani. Betartanánk őket? Eddig betartottuk őket?

Nem szükségszerű már a rágódás...nem kellenek a lehetett volnák és nem kellenek a milettvolnák se....Azt hiszem, most tényleg csak fogócskáznunk kell....és néha néha megharapni egymást. Most tényleg nem kell több.....csak mert süt a Nap.



Meddig fog sütni?
Meddig marad rajtam a nyomod?

Túl egyszerűnek látom az egészet. Túl átlátható, túl titoktalan, egyszerű és sablonos. Monoton, nem különleges...

Te titokzatos vagy. Nem monoton és különleges.

Egyszerűbb ha beleképzelek mindenbe különlegességeket és távol tartom magam a veszélyestől? Egyszerűbb hát.... Túl szép ahogy süt a Nap. Most csak ezért maradok mégis.

Maradok, hát persze....

Belénkmerülések

sokasága.

Úszok a mindenségben. Kellett, hogy rámtaláljon. Kellett, hogy rádtaláljak. Ki vagyok én, hogy elvarázsolom anyámékat?

Költözz vissza...öltözz vissza


...és viszlát...


Most meg semmi.

Gondolkozz picit.
Csemegeszőlőt nyammogunk miközben körülöttünk édes virágok nyílására ébredünkb és közben esszük a  savanyú orchideákat.

Hol vagy most?

Megmutattad milyen íze van a méztől áradt tömény varázsnak? Megmutattad a lemondás szívben rezgő értékét? Testemen hagyott nyomod hagyod beszélni?


Hol vagy?

Tévedéseim halmozom csak nélküled....így a tévedésem hiányának tévedésébe tévedek én is ugyanúgy ahogy te is, és bontod, téped magam szarnál szarabb darabokká...

21 nap

Sorsbácsi a legcsodásabb módját választotta a terelésnek.

Sorsbácsi! Jelentem, terelés sikeres volt !

Kár, hogy a pénztártól való távozás után nem fogad el reklamációt...mert itt belül azért igencsak vannak sérülések, amik nélkül sokkal jobban tudnám értékelni ezt a 21 napot.
Csodásságos 21 nap volt :) Hiába mosolygok és értem....azért egy egészen kicsit még kapar. Mar inkább.....
Tanulság viszont így is levonható: létezhetetlen nincs, létező van. Létező az érzés, létezhet a csodalátó szeretés. Egy csodából fakadóan milliónyi mosolyt kapás, nevetések, ölelések, mélyülések, repülések, önismeret, TIismeret, Másismeret....egyszerűen csak ismeret. Felismerés, megismerés, megértés....a hálózat bővülése.....

Talán tényleg nem reklamálhatok emiatt a kis hiányzó darab miatt innen középről....

Boldogság

Egyszerűen csak zene. Zenével el tudnám mondani....
Van aki helyettem elmondja így.  Úgy....

Boldognak érzem magam....mi az hogy magam? Titeket? Téged? Vagy téged?
Boldognak Minket. A Vagytokot, a Leszünket.

A "Csaklétezés" boldogsága nekem a legszebb....talán szebb még annál is mint mikor elalszol mellettem..... Mert leszünk....és csak leszünk és érzem hogy vagyunk, Létezünk.....egyben. EGYben.

Boldogság:)

megfoghatatlan

:D

Na de hát kééérem....mindennek van határa!!!

Tévedés! SEMMINEK sincs határa

:)

Igazán véletlen pillanat ez. Még közel se járunk a nap vége felé, de mindent megcsináltam amit elterveztem. Mentegetőzésnek is veheted.....igen.....hogy ezért gondolok Rád.....de nem mentegetőzöm.....nekem is épp olyan furcsa ez mint Neked. Nem szívesen engedek manapság Neked sétákat a fejemben....a gondolataim között...... Már nincs amit szívesen megmutatok Neked a kertemben, az új kicsi frissen ültetett fáimhoz pedig nem érthetsz. Igen....nem butaság, ezt az egyet jól gondolod....kicsit lekezelő vagyok veled mostanában. Ne haragudj, de máshogy nem megy.
Lett volna konkrét mondanivalóm, de ez az egy nem múlik....csak ez az egy nem.....Elfelejtem, kiúszik a fejemből, zavarosak lesznek a gondolataim....
Igazából nem is Te zavarod össze őket. Lehet ez az amit mondani akartam? Megmutattam valakinek a kertemet. Néhány fát és bokrot ismert, de a virágokat mind...Mindet felismerte.
Nem tudom miért gondolkozok még most is azon, hogy Téged hogy ne bántsalak meg...... Te miért nem gondolkoztál ezen?

...

Talán egyszer majd tudunk beszélgetni is. Talán egyszer te sem fogsz bántani. Talán még néhány dolgot meg is érthetünk együtt..... de addig, kérlek engedd, hogy sétálhassak mással is a kertben.

A teljes boldogság, a félelem, a repülés, a megbukás, a teljes vigyorok és bizonytalanság között...valahol.....de még így is mosolyogva:)

Megkérdeztem, hogy kér e kávét. Már egy hónapja nem főzöm le reggelente a szokásos adagot.....Inkább főzök egy ízre pocsék teát. Rázta a fejét. Nem kávézik. Belelóg a szemébe a haja.....Ezeknek a hajszálaknak nem lehet parancsolni. Itt legyél, így állj....oda fésüllek, maradj ott...

Nem akarom kisöpörni a szeméből. Tetszik. Üresnek érzem mégis a pillanatot és hozzá érek. Remeg. Miért fél?

Elaludt újból. Mennyire más mint a többiek.... Ő is Marslakó. 

?

Anyu nem mesélt eleget a Marslakókról.

Felkacag. Mosolyog megint..... Lehet, csak játék az egész. 

Még a bőre is más. Sokkal puhább mint a többieké. 

Túl természetes ez nekem....miért nincs bennem félelem? Végülis csak egy idegen.....

Csodalátásra kaptam biztos. 

Túl különleges nekem.

Lenyugodott. Lassabban veszi a levegőt. Ahogy ráteszem a kezem a mellkasára felsóhajt... Nyugi, csak a szívverésedet akarom érezni. Nyugodt. Megnyugodott. Teljesen.

Aludjunk még.

Így már nekem is sikerülni fog.

Végtelen...egyszerű....

Kicsit most meghaltam.

Meghaltam magamban és bennetek. Elhihetitek....nem akarok bántani. Csak szeretni és szeretve leni. Rugdos és kapál hogy "itt itt itt vagyok én is kérek belőle, csak egy kis ölelést, az is elég, csak nézz ugyanúgy, nézd, ugyanaz vagyok ....csak egy kicsit megtörve, elveszve....."

Vállon veregettem magam, megvolt a gratuláció....vastaps a végén. Gratulálok. Szép produkció. Szia Ego, én én vagyok....te ki vagy? Ki vagy és mit keresel bennem? Miért akarod megmutatni magad? Nem panaszkodhatsz.....elég munkád van. Tényleg.....
Szeretnék olyan maradni mint amilyen vagyok. Letisztultam mellettetek és hamar fog rajtam a piszok....ki kell radírozni tettekkel.

Huncutkodnak még most is a felhők. Belenézel, látsz és adnál neki. Mindent. Ti megtehetitek. Elmúlik ez is. Bennem is el fog? Miért lennék más?

Ugyan olyanok vagyunk.

Te annyira más vagy.

Miért hiszed másnak magad? Szerethetetlen és szerethető között hogy teszünk különbséget?

Annyira nehezen értem meg....végtelenül egyszerű ez az egész.
Annyiból áll, hogy odaadod magad én elfogadom. Odaadom magam, te elfogadod....Ideadjátok én pedig odaadom.

Most elmaradt a rituálé. Kör. Körbőlkizárás, bezárás, hangok innen onnan.

Nem engedjük el úgyse egymás kezét.....lehet mert meg se fogtuk. Az elkezdhetetlen is befejezhető.


Értelmetlen összevisszaság, írhatsz, leírhatod, és szerelmes maradhatsz a nyugodtságba, az óriáskezekbe, kizárhatod.....de minek?

Olyan végtelenül egyszerű ez az egész.

Minden tiszta és igaz.
A saját magamba nem vetett hit miatt várt várt és várt az a megnevezhetetlen valami ott bent.
Most, hogy felhők és bármilyen színű köd nélkül se szakadtam ki/el.....hát most tisztaságot és rendet rakok kívül is:)

csodaáprilis...

Április

Vártam a Napkelést
de nem jött
Vártam a nevetést de elmaradt
Kaptam Napkelés helyet Csillaghullást
Üstököst
Nevetés helyébe kacajt, boldogságot....

Nem emlékszem mi az ami hiányzik. Lehet nem hiányzik semmi...
......tényleg....nem hiányzik semmi :) ...na jó....talán egy kicsit a búzamező illat....

Éccsanyától

 Szabó Lőrinc: Tücsökzene

             Óriás szív

Zúg, repes, árad a tücsökzene,
nem tűri, hogy gondolkozz: üteme,
szent ragály, elkap; mint már annyiszor!
Miért tetszik úgy? Oly szegényes, oly
együgyű és monoton ezeknek a
kis férgeknek öröme-bánata.
Miért tetszik hát? Talán mert olyan
eszelősen-gépies, oktalan,
mert olyan őrült - az, az őrület,
az fog meg benne: vadak, négerek
csörgőit rázza oly szörnyű indulat,
ahogy itt ez a sok tücsök mulat:
képzelj, barátom, valakit, aki
tavasztól őszig csak duhajkodik
s napi húsz órát dalol a maga
módján: szívében milyen mámora
lakik a létnek! Lehet primitív,
isteni az, óriás az a szív!

Kinyílások, virágzások, ölelések, teázások, buszozások, kiállításozások, táncolások, megélések, sétálások, hallgatások, nevetések, ivások, evések, tervezések, simogatások, mosolygások, esések, repülések, csiripelések, éneklések, nyomot hagyások történnek.

utolsó tizenéves április...április....

Van egy kincsesdobozom.
Elraklak.
Elraklak magamban, egy olyan helyre ahol ragyogsz, megcsillan rajtad a fény, mindig ott vagy, legbelül, rejtetten és mégis kifelé.
Ott leszel mindig. Ugyanígy, még erősebben majd.....
Egyszer pedig kopogni fogsz, hogy engedjelek be.....engedjelek ki... és akkor együtt kinyitjuk a kincsesládát.

Úgy mindenkit boldoggá teszünk majd :)

álmodó

Még önmagunkat is hajlandóak vagyunk becsapni, azért az örömért, amit a nem létező jövőből lopunk???

A "miért nem"ekre keresed a válaszokat.... Sőt nem is keresed csak szajkózod sorra "miért nem miért nem miért nem"?
Miért nem?

Érdhatás...

Lágy anyagok, nyálkásak,
Kemények és szövetek,
Egymásba érnek, szerelnek.
Összekötnek, elszakadnak,
Egybenőnek (?), nem halhatnak.
Megtaláljuk, visszajövünk,
Egymást éljük, megszületünk.
Újraéljük, létben függünk,
6 felé megszülethetünk.
Sokak vagyunk
Vágyakozunk,
Létszomjunkból táplálkozunk.
Megéljük újra létünk,
Ülésekből következünk,
Mindezekből következünk,
Mindezekből megszüntetünk,
Szüntetésünk nemszüntetés.
Nem lesz több
Megszületés.

Elfogadom. Elfogadom a faladat. Emeltél egyet magad köré. Áttörhetőt. De emeltél egyet elém is. Barátságfalat. Barát át tudja törni. Az én érzésem nem. Nem osztottál kulcsot hozzá.

Lehet kell még egy kis idő....sok....
Magamban tartalak, viszlek mindenhová, de csak belül. Abbahagytalak.
Hazudok magamnak és mindenkinek.


....szégyenteljes....

Tőled

Ismeretlenül ismerlek
Ismerten nemismerlek
Nemisverve szeretlek
Szeretve ölellek
Ölelve kaplak
Kapva adlak
Adok magamból
Belőled
Belőled adok magamnak
Magamnak kapok tőled
Tőled adok mindenkinek
Mindenkinek adom magam
Tőled

Nagyon rég nem volt ilyen éjszakám.... talán még 1-2 éves koromban...
Olyan volt, mintha nem kaptam volna meg valami létfontosságú dolgot ami az alváshoz szükséges. Bármit csináltam, egy pillanatra sem sikerült álomba merülni....
Minimum 40 kis történetet játszottam le a fejemben, 5órás mozimaraton én-módra..... gyors vágások, homályos képek......te-központ.....
Azt hiszem tudom, hogy mi kellett volna.
Persze hogy tudom.

múlt

A legmélyebbről jövő, marótenyeres, érszorító, remegő fájdalomból szeretés feladása és reménytelensége voltam

A földalatt fekvő test merevsége, a halott ágak reccsenése voltam.

A szélfútta por semmisége, giliszták csúszása, nyálkás iszap voltam

Lefestettem a Csillagunkat...

április bolondja

Nem a képed él bennem. Nem alkottam semmit.

Vakítottad magadat...Azt hitted alkottál valamit? Azt hitted bármi eredetit is alkottál? Nem csináltál semmit.

!!!

Láttad? Láttad az Egészet???? Igaz volt. Hidd már el. Hallottad? Igaz volt, hidd már el. Ez a Te boldogságod. Az ő boldogsága lenne a Te boldogságod. Mindene a Tiéd lenne.

Hihetetlenül gyáva alak vagy...


Érzéscsomóátadás.