Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat.Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban.
2011. január 25., kedd
"Gyenge szóvicc az élet, harsog keserűn, erre én meg Nagy zöld mosollyal rólad mesélek, kicsi hibám Elgereblyéztem rég a múltunk bizarr fekhelyét Nincs már ott virág, így a hiány emlékeztet rád"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése