A dualitás tökéletes szemléltetőeszköze vagyok. Egyszerre csorog a méz és nyalom a citromot, egyszerre lépek sárba és mosom ki a cipőmet... Sajnos minden második gondolatom "bárcsak"kal kezdődik. Volt már ilyen?
Azt hiszem ennyire még nem volt. Pedig éltem már meg nagyobb mélységeket, mégsem "bárcsakoltam" folyamatosan. Szeretnék, szeretnék, szeretnék....igazából csak egy valamit szeretnék. Úgy szeretném, hogy ha lenne, akkor már az lenne a gond. Igazi gond pedig úgy már sose lenne ha lenne amit szeretnék.... Kusza ez.
Lehet egyszerre lefele és felfele menni?
2011. május 31., kedd
2011. május 30., hétfő
Képlet
Április elmúlt. Tény feldolgozva. Talán túl sok minden történt. Ezért volt annyira nehéz elengedni. Szép élmények. Talán túl szépek is, pedig a legnagyobb kérdőjelek hónapja volt.
A lényegen igazából semmi nem változtatott. Túldramatizálhatjuk a helyzeteket, belemélyedhetünk okfejtésekbe, bármit csinálunk, a lényeg megmarad.
Képekben sokkal jobb összefoglalni. Főleg olyankor, ha az a típusú ember vagy, aki csak boldogtalanul tud írni.
Ez itt az a hely, amire azt mondtam, hogy csúnya:) Dehát Hajni, azt mondtad a Duna partra ülünk....ez meg itt csak beton....:)
A legnagyobb érthetetlen megbolonduláskor ide jó kiülni...
Hazavonatozás. Még béke. Felébredés... Egy nagy bögre kakaó...Napraülés....cigaretta.....üresség. .
Jóleső..
Virágot kapni, úgy hogy nem tépik le....
Zenélni, zenélni, zenélni....rágyújtani aztán zenélni. Ablakot nyitni, kinézni, megélni....
Arra ébredni, hogy a kertben főznek neked:) Visszaérkezni és kifeküdni a csodahelyre:)
Mosolygósan talpon lenni éjszaka:)
Csodaélni :)
...és várni, várni várni. Megnyugodni, újra várni, de közben mindig mindig észrevenni, hogy "nemis rossz ez így" :)))
Képekben sokkal jobb összefoglalni. Főleg olyankor, ha az a típusú ember vagy, aki csak boldogtalanul tud írni.
Ez itt az a hely, amire azt mondtam, hogy csúnya:) Dehát Hajni, azt mondtad a Duna partra ülünk....ez meg itt csak beton....:)
A legnagyobb érthetetlen megbolonduláskor ide jó kiülni...
Hazavonatozás. Még béke. Felébredés... Egy nagy bögre kakaó...Napraülés....cigaretta.....üresség. .
Jóleső..
Virágot kapni, úgy hogy nem tépik le....
Zenélni, zenélni, zenélni....rágyújtani aztán zenélni. Ablakot nyitni, kinézni, megélni....
Arra ébredni, hogy a kertben főznek neked:) Visszaérkezni és kifeküdni a csodahelyre:)
Mosolygósan talpon lenni éjszaka:)Hirtelen felindulásból Budát látogatni :)
Mesét olvasni szobrokból
Mesét olvasni szobrokból
Csodaélni :)
...és várni, várni várni. Megnyugodni, újra várni, de közben mindig mindig észrevenni, hogy "nemis rossz ez így" :)))2011. május 29., vasárnap
Kép
...már majdnem felértem a híd tetejére, amikor csörgött a telefon....Persze, a táskám legalján volt. Szétszórtság. 15 éves. Idegen a hely. Nem szeretem a költözést. Nem ismerek senkit és még otthonom sincs. Ez csak egy ház, amit megvettünk, undorító, üres, vonatzajos. Állandóan vonatzajos. Megvan a telefon. Üzenet. Megfordulok rögtön. Rohanok. Tudom, hogy el fogok tévedni, de rohanok. Csodaeste volt.Odataláltam. Akkor odataláltam. És most tévedek el?
Gyógyultan beteg
"Boróka érik száraz dombokon
Ki csókol minden éjjel homlokon?"
Meggyógyult a blog:) Pár napra meghalt szegény, de most kapott új ruhát. Hihetetlen mennyire tud ragaszkodni az ember egy ilyen virtuális kis füzetecskéhez. Megszokás. Ez is csak megszokás.
Viszont amik történtek(tömören röviden):
Buda varázs, álomban álmodás, repülés....belemásztunk egy festménybe, aztán mikor kitaláltunk belőle húztuk magunk után a festékcsíkot.
Félés, remegés, aggodalom....Megnyugvás aztán újra remegés. Magambantartott félelem.
Kenyérsütés, amit egy boltbamenés előzött meg, Atyai utasítás: "Hozz kenyeret is" :D :))
Napfelkelte a város közepéről
Fogadalmak és azok rögtön megszegése
Vízomlás
Csudaságos koncert, Anyámzengés, nyakfájás :)
Pihenés, pihenés, mindjárt vizsga érzés..... és kísérőnek még mindig nagy adag remegés és félelem.
Nade gyereknap van vagy mifene, úgyhogy elengedés, elengedés, nemgondolkodás:)
Ki csókol minden éjjel homlokon?"
Meggyógyult a blog:) Pár napra meghalt szegény, de most kapott új ruhát. Hihetetlen mennyire tud ragaszkodni az ember egy ilyen virtuális kis füzetecskéhez. Megszokás. Ez is csak megszokás.
Viszont amik történtek(tömören röviden):
Buda varázs, álomban álmodás, repülés....belemásztunk egy festménybe, aztán mikor kitaláltunk belőle húztuk magunk után a festékcsíkot.
Félés, remegés, aggodalom....Megnyugvás aztán újra remegés. Magambantartott félelem.
Kenyérsütés, amit egy boltbamenés előzött meg, Atyai utasítás: "Hozz kenyeret is" :D :))
Napfelkelte a város közepéről
Fogadalmak és azok rögtön megszegése
Vízomlás
Csudaságos koncert, Anyámzengés, nyakfájás :)
Pihenés, pihenés, mindjárt vizsga érzés..... és kísérőnek még mindig nagy adag remegés és félelem.
Nade gyereknap van vagy mifene, úgyhogy elengedés, elengedés, nemgondolkodás:)
2011. május 21., szombat
Tavaszi-nyár
Nem kapok válaszokat. Magamtól várom őket de nem jövök rá arra, hogy hogyan lehetséges az, hogy a legnagyobb zűrzavar és káosz idején is, mikor a félelem minden percben ott remeg azon a bizonyos helyen, még ilyenkor is biztonságban érzem magam.
Egy nagy nyaralás ez az egész hétvége. Sok Napsütéssel, nevetésekkel, mosolyokkal, dalokkal, új emberekkel, tapasztalásokkal, és persze két zacskó tarhonyával :)
Olyan szintű biztonság ez, ami sosem szokott tartós maradni.
....azt hiszem a legnagyobb boldogságban a már végétől való félelem is örökletes....
Egy nagy nyaralás ez az egész hétvége. Sok Napsütéssel, nevetésekkel, mosolyokkal, dalokkal, új emberekkel, tapasztalásokkal, és persze két zacskó tarhonyával :)
Olyan szintű biztonság ez, ami sosem szokott tartós maradni.
....azt hiszem a legnagyobb boldogságban a már végétől való félelem is örökletes....
Lopás
Szavakért viharokat sírunk....talán csak egyedül.
Viharokat indítunk, ordítunk hogy mégjobban érezzük az éles karmokat.
Tépett fűszálak....magamból tépett fűszálak....ezekből adok.....magamból adok de csak így tépve.....talán csókokért. Rablás. Lopás..... Rabló vagy....tolvaj.
Elhamarkodott volt.
Nem vagy se rabló, se tolvaj.....magamtól adom, mégis kirabolva érzem az egész lényem.
Viharokat indítunk, ordítunk hogy mégjobban érezzük az éles karmokat.
Tépett fűszálak....magamból tépett fűszálak....ezekből adok.....magamból adok de csak így tépve.....talán csókokért. Rablás. Lopás..... Rabló vagy....tolvaj.
Elhamarkodott volt.
Nem vagy se rabló, se tolvaj.....magamtól adom, mégis kirabolva érzem az egész lényem.
2011. május 18., szerda
Belevetném
Foltos árnyhajók úsznak rajtad
Eltakarod magad elől a képeket
És magam elől is
takarom?
Választhatnánk egy olyan utat
Amit nem fed por, szürkeség, patanyomok
Választhatnád
választanám?
Félelemmel itatták át a lepedőnket
Beitta a remegő vállad
Remegésem vetted csak át
átvetted?
Fojtó bizalom kupáját húzom meg.
Újra és újra innám
Már más pohárból és a bizalom italát
bizalom?
Sóhajok, évek, életek
Idejét várnám át
Ha nem engedne el kezed újra minden nap minden percben
elenged?
Képzetek, tévhitek, átkok
elkapnak és pörgetnek karójukon újra
Nem érzed nem látod nem tudod
érzed?
Sima bőr, rajzolt szemek, kutyaszőr
Éles állkapocs, karmok
Belevetném mindenem odaadnám utolsókat is
Bele.
Eltakarod magad elől a képeket
És magam elől is
takarom?
Választhatnánk egy olyan utat
Amit nem fed por, szürkeség, patanyomok
Választhatnád
választanám?
Félelemmel itatták át a lepedőnket
Beitta a remegő vállad
Remegésem vetted csak át
átvetted?
Fojtó bizalom kupáját húzom meg.
Újra és újra innám
Már más pohárból és a bizalom italát
bizalom?
Sóhajok, évek, életek
Idejét várnám át
Ha nem engedne el kezed újra minden nap minden percben
elenged?
Képzetek, tévhitek, átkok
elkapnak és pörgetnek karójukon újra
Nem érzed nem látod nem tudod
érzed?
Sima bőr, rajzolt szemek, kutyaszőr
Éles állkapocs, karmok
Belevetném mindenem odaadnám utolsókat is
Bele.
2011. május 16., hétfő
Félelem....félig van az elem
Már megint mindjárt éjfél és én még mindig nem alszom. Nem igazán érzem, hogy ezeket a gondolatokat meg akarnám osztani bárkivel is, de már csak megszokásból is ide gyűjtök minden írást, firkát, emléket. Van a jelennek emléke? Vagy csak régi, előbb megtörtént dolgoknak lehet? Ennek a történésnek az emléke is emlék....emlék végülis minden. Az egész életem csak egy ócska emlék....
Elolvastam mindent amit írtál. Fáj. Nem kicsit. Nem is tudok már írnia fájdalomról. Lehet, hogy már kiírtam minden fájást. Ha belegondolok, végülis már egész kicsi korom óta csak arról gondolkozom és írok. Most úgy fáj, hogy közben nem is fáj.
Becsapva érzem magam és közben pedig hiszek.
Ha én érzem magam becsapva akkor Te hogy érezheted?! Francba is....
Nem érzem azt, hogy bármikor is ki tudok kerülni ebből a körforgásból, mert TART. Amíg tart, addig nem enged el és én sem engedem el. Azt hiszem nem érti ezt meg senki sem igazán.....szeretném ha néha valaki, akár csak egy ember is belém látna. Jó érzés lenne. Tele vagyok szeretettel.
Nem a gyűlölet az ami a legjobban eluralkodott és nem a szerelem és nem is a fájdalom.....a félelem. A félelem az ami most gombócokat gyúr a torkomban. Az a mondatod egyszerűen rettegésre késztet. Az egész csodacsomag egy szépen kidolgozott tervnek tűnik most. Remélem semmi sem sikerült belőle. Inkább összetörök és felépítek újból, inkább leszek földön csúszó-mászó kis giliszta vagy féreg akár nyálkás kis ostoba lény is, csak ne sikerüljön amit most annyira szeretnél. Leírtad. Mondtad is, de leírtad és én most elolvastam és....és így tudatosult. Apa akarsz lenni..... de...de.....Remélem ez az egész is csak butaság és beképzelem, hogy szépen eltervezted kidolgoztad véghezvitted és sikerült....Nem. Te nem lehetsz ilyen. Megint ez a gyűlölet....aztán ez a mindent tépő szeretés. Mi ez?????????????????????
Rettegek. Komolyan és egyre jobban. Ideje lenne lenyugodni. Nagyon félek....nagyon.....
Ideje lenne annak is, hogy elengedjem az ostoba kis naivitásom, a beléd vetett hitem és mindenem ami visszalök ebbe a....ebbe az egészbe amit még nevén nevezni sem tudok. Ez a hónap a mindent eldöntő. Istenem....hoyg mennyire kész ez...Május.....Május, te gonosz. Vagy Kutya, te gonosz.....Igazából Zsu, Te gonosz....ha nem teszed amit teszel nincs ez az egész. Nincs. Egész. Akkor törött minden lesz vagy mi? Micsoda? Nem vagyok már biztos abba sem hogy ez az Életvalami úgy jó ahogy van.....hogy Sors meg Végzet és egyéb okosságok.....
Bárcsak érteném és tudnám a Mindent. Vagy csak Téged. Most az is elég lenne.
Elolvastam mindent amit írtál. Fáj. Nem kicsit. Nem is tudok már írnia fájdalomról. Lehet, hogy már kiírtam minden fájást. Ha belegondolok, végülis már egész kicsi korom óta csak arról gondolkozom és írok. Most úgy fáj, hogy közben nem is fáj.
Becsapva érzem magam és közben pedig hiszek.
Ha én érzem magam becsapva akkor Te hogy érezheted?! Francba is....
Nem érzem azt, hogy bármikor is ki tudok kerülni ebből a körforgásból, mert TART. Amíg tart, addig nem enged el és én sem engedem el. Azt hiszem nem érti ezt meg senki sem igazán.....szeretném ha néha valaki, akár csak egy ember is belém látna. Jó érzés lenne. Tele vagyok szeretettel.
Nem a gyűlölet az ami a legjobban eluralkodott és nem a szerelem és nem is a fájdalom.....a félelem. A félelem az ami most gombócokat gyúr a torkomban. Az a mondatod egyszerűen rettegésre késztet. Az egész csodacsomag egy szépen kidolgozott tervnek tűnik most. Remélem semmi sem sikerült belőle. Inkább összetörök és felépítek újból, inkább leszek földön csúszó-mászó kis giliszta vagy féreg akár nyálkás kis ostoba lény is, csak ne sikerüljön amit most annyira szeretnél. Leírtad. Mondtad is, de leírtad és én most elolvastam és....és így tudatosult. Apa akarsz lenni..... de...de.....Remélem ez az egész is csak butaság és beképzelem, hogy szépen eltervezted kidolgoztad véghezvitted és sikerült....Nem. Te nem lehetsz ilyen. Megint ez a gyűlölet....aztán ez a mindent tépő szeretés. Mi ez?????????????????????
Rettegek. Komolyan és egyre jobban. Ideje lenne lenyugodni. Nagyon félek....nagyon.....
Ideje lenne annak is, hogy elengedjem az ostoba kis naivitásom, a beléd vetett hitem és mindenem ami visszalök ebbe a....ebbe az egészbe amit még nevén nevezni sem tudok. Ez a hónap a mindent eldöntő. Istenem....hoyg mennyire kész ez...Május.....Május, te gonosz. Vagy Kutya, te gonosz.....Igazából Zsu, Te gonosz....ha nem teszed amit teszel nincs ez az egész. Nincs. Egész. Akkor törött minden lesz vagy mi? Micsoda? Nem vagyok már biztos abba sem hogy ez az Életvalami úgy jó ahogy van.....hogy Sors meg Végzet és egyéb okosságok.....
Bárcsak érteném és tudnám a Mindent. Vagy csak Téged. Most az is elég lenne.
2011. május 9., hétfő
"Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája
De néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat. "
Kosztolányi Dezső: Apám
Nem tudom hány pár cipője van, nem tudom hány ruhája, volt hogy zord volt, fel merek rá nézni, esténként IS megolvad ám, Tényleg kinyitja az ablak kilincsét és mutogat kincseket, csinál is kincseket....égboltot is, Holdat.....Tündéreket is....meg sajtot :)
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája
De néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat. "
Kosztolányi Dezső: Apám
Nem tudom hány pár cipője van, nem tudom hány ruhája, volt hogy zord volt, fel merek rá nézni, esténként IS megolvad ám, Tényleg kinyitja az ablak kilincsét és mutogat kincseket, csinál is kincseket....égboltot is, Holdat.....Tündéreket is....meg sajtot :)
"Halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen"
Megszakad a szív.
...szokták mondani....
Mitől szakadna meg?
Kettészakad vagy darabokra esik?Kitépik vagy összeaszalódik ott belül?
Lehet, hogy többféle szívszakadás van.
A következő júniusi napokban már nem volt ott a kád szélén a törölköző és így anyu se tudott kiabálni, hogy már megint mi ez a rendetlenség....Nem volt borotvahab illat a fürdőszobába, nem botlottam el a szétszórt 45-ös papucsokba, nem hallottam a Lada püffögését a ház elől és a suliba is furcsán néztek rám. Nem kérdezte meg senki, hogy fagyizni menjünk vagy játszótérre, nem volt otthon éneklés és már a pipadohány illat is kezdett szépen lassan kikopni a függönyökből. Ezek a napok hamar elteltek. Hetek és hónapok aztán.... Átéltük az első karácsonyt, a nyarat is....Nem volt horgászat, kirándulás, nem zsonglőrködtünk papucsokkal és nem fogtunk lepkét sem. Évek haladtak és azt mondták, ezeket a hiányokat egyszer kell csak átélni és idővel elfogynak majd. Már eltelt sok egyedüli karácsony, már egyik nyáron se várom a horgászatokat és a lepkefogást. A borotvahab illatot nem tudom máshoz kötni, a Ladák az utcán csak az övéi lehetnek, a bajuszos emberek pedig mind mind....mind....
Szívszakadás.
Becsukta a szemét és várta, hogy eltűnjenek az emberek. Elhitte, hogy ha eleget vár míg újra felnéz ebből az egészből, már egyedül lesz és megnyugodhat. Idegesítették őt. Sosem bírt egyedül lenni. Ellentmondás. Később már a szemét sem merte becsukni, mivel csak egyre rosszabb és rosszabb lett az egész.....túl színes lett, aztán meg túl sötét. Keresni akart valamit, amivel lefoglalja magát, aminek élni tud, talán menekülési tervet szeretett volna kidolgozni. Belekezdett sokmindenbe és félúton abba is hagyta mindet. Belekóstolt a világ dolgaiba, néha még emberek közé is ment és eljátszotta az érdeklődést és a nevetéseket. Lettek barátai, elvesztései. Helye nem volt, ostobán kutatott a világban. Rossz dolgokat tett. Folytatta, folytatta....Nem fáj ez az egész. Nem fáj...Folytatta. Össze vissza élés. Épp olyan kusza és értelmetlen, össze-vissza mint ezek a mondatok. Nem lehet átadni. Értetlenség.
Szívszakadás
Nevetések, csókok, ölelések, megélések, rájövések, hintázások, szeretkezések, világgámenések, csillagnézések, tervek, hálók, csodák, mosolyok, csókok, csókok, csókok, tervek, tervek, tervek, hisz, hisz, hisz, TUD, lát, csókok, csókok, beleremegés, hihetetlenség, csókok.....Eltűnés. Végetérés.
Szívszakadás
...szokták mondani....
Mitől szakadna meg?
Kettészakad vagy darabokra esik?Kitépik vagy összeaszalódik ott belül?
Lehet, hogy többféle szívszakadás van.
A következő júniusi napokban már nem volt ott a kád szélén a törölköző és így anyu se tudott kiabálni, hogy már megint mi ez a rendetlenség....Nem volt borotvahab illat a fürdőszobába, nem botlottam el a szétszórt 45-ös papucsokba, nem hallottam a Lada püffögését a ház elől és a suliba is furcsán néztek rám. Nem kérdezte meg senki, hogy fagyizni menjünk vagy játszótérre, nem volt otthon éneklés és már a pipadohány illat is kezdett szépen lassan kikopni a függönyökből. Ezek a napok hamar elteltek. Hetek és hónapok aztán.... Átéltük az első karácsonyt, a nyarat is....Nem volt horgászat, kirándulás, nem zsonglőrködtünk papucsokkal és nem fogtunk lepkét sem. Évek haladtak és azt mondták, ezeket a hiányokat egyszer kell csak átélni és idővel elfogynak majd. Már eltelt sok egyedüli karácsony, már egyik nyáron se várom a horgászatokat és a lepkefogást. A borotvahab illatot nem tudom máshoz kötni, a Ladák az utcán csak az övéi lehetnek, a bajuszos emberek pedig mind mind....mind....
Szívszakadás.
Becsukta a szemét és várta, hogy eltűnjenek az emberek. Elhitte, hogy ha eleget vár míg újra felnéz ebből az egészből, már egyedül lesz és megnyugodhat. Idegesítették őt. Sosem bírt egyedül lenni. Ellentmondás. Később már a szemét sem merte becsukni, mivel csak egyre rosszabb és rosszabb lett az egész.....túl színes lett, aztán meg túl sötét. Keresni akart valamit, amivel lefoglalja magát, aminek élni tud, talán menekülési tervet szeretett volna kidolgozni. Belekezdett sokmindenbe és félúton abba is hagyta mindet. Belekóstolt a világ dolgaiba, néha még emberek közé is ment és eljátszotta az érdeklődést és a nevetéseket. Lettek barátai, elvesztései. Helye nem volt, ostobán kutatott a világban. Rossz dolgokat tett. Folytatta, folytatta....Nem fáj ez az egész. Nem fáj...Folytatta. Össze vissza élés. Épp olyan kusza és értelmetlen, össze-vissza mint ezek a mondatok. Nem lehet átadni. Értetlenség.
Szívszakadás
Nevetések, csókok, ölelések, megélések, rájövések, hintázások, szeretkezések, világgámenések, csillagnézések, tervek, hálók, csodák, mosolyok, csókok, csókok, csókok, tervek, tervek, tervek, hisz, hisz, hisz, TUD, lát, csókok, csókok, beleremegés, hihetetlenség, csókok.....Eltűnés. Végetérés.
Szívszakadás
2011. május 6., péntek
Fura dolog az álmatlanság.
Azt hiszem, mikor megszülettem egész sokat aludhattam....szinte minden gyerekkori fotómon alszom vagy nevetek. Nem hiszem, hogy ez a két dolog összefügg, mivel mostanában nem alszom és sokat nevetek. :)
Ócskaságok legépelése és a nem alvás viszont rokonok, ha csak messzi ágról is.
Hajnal van. Fél5.
Utoljára tegnap reggel aludtam egy órát.
Azt mondják, az ember életének egyharmadát alvással tölti. Ha nem lenne szükségünk erre a regenerációra, mit tennénk helyette? Szerintem semmi mást, mint amúgy. Lehet 12 óra helyett 18órásak lennének a hosszú műszakok, lehet 8tól este 9ig lennénk iskolába, lehet, tovább járnának a metrók....de semmi esetre sem gondolom, hogy esetleg több ölelés, dicséret, megmentés, bocsánat vagy csók jutna egy napra. Általában pozitív hozzáállásom van a dolgokhoz... Komolyan.
Utánaolvastam igazából ennek az alvászavarnak. Felsoroltak nagyon sok féle okot, problémagyökeret meg mindenféle tudományos hablatyságot. Kicsit sem lett más. Nyugodt vagyok, mint eddig.
A gondolataim is ugyanazok.
Pöttyös labdák, kutak, cserebogár, szekrény, pillangó, köd, takaró, bögre, cseresznye, tűz, erdő, kacsa, narancs... ezek is csak szavak.
Igazából vártam, hogy elálmosodom ha írok.
Már kel fel a Nap.
Azt hiszem, mikor megszülettem egész sokat aludhattam....szinte minden gyerekkori fotómon alszom vagy nevetek. Nem hiszem, hogy ez a két dolog összefügg, mivel mostanában nem alszom és sokat nevetek. :)
Ócskaságok legépelése és a nem alvás viszont rokonok, ha csak messzi ágról is.
Hajnal van. Fél5.
Utoljára tegnap reggel aludtam egy órát.
Azt mondják, az ember életének egyharmadát alvással tölti. Ha nem lenne szükségünk erre a regenerációra, mit tennénk helyette? Szerintem semmi mást, mint amúgy. Lehet 12 óra helyett 18órásak lennének a hosszú műszakok, lehet 8tól este 9ig lennénk iskolába, lehet, tovább járnának a metrók....de semmi esetre sem gondolom, hogy esetleg több ölelés, dicséret, megmentés, bocsánat vagy csók jutna egy napra. Általában pozitív hozzáállásom van a dolgokhoz... Komolyan.
Utánaolvastam igazából ennek az alvászavarnak. Felsoroltak nagyon sok féle okot, problémagyökeret meg mindenféle tudományos hablatyságot. Kicsit sem lett más. Nyugodt vagyok, mint eddig.
A gondolataim is ugyanazok.
Pöttyös labdák, kutak, cserebogár, szekrény, pillangó, köd, takaró, bögre, cseresznye, tűz, erdő, kacsa, narancs... ezek is csak szavak.
Igazából vártam, hogy elálmosodom ha írok.
Már kel fel a Nap.
Csapdavilág
.
Jó érzés hazaérni. Jó érzés, még akkor is ha kint tűz a Nap és jó a levegő...már amennyire jó levegőnek lehet nevezni az ittenit. Nekem jöttek 6an. Igen, számoltam. Néha kényszeresen számolom a történéseket. Minden nap mást....
Egyik nap 2ember nevetett a metrón
Másik nap 5ember volt szomorú a villamoson
Szombaton 24szer gyújtottam rá
Múlt évben egyszer öleltem meg az unokatestvérem
Tegnap 7könnycseppet láttam
A héten 4jó verset olvastam
Ma 1ölelést kaptam
Stratégiai játék ez a város. Nappal kimenni felesleges. Stratégiai játék a barátság és a szerelem is sokak szerint. Tényleg csak bábuk vagyunk?
Naiv hozzáállásom áldás vagy átok?
Hiszi még valaki hogy elég csupán szeretni?
Számoljam akkor most a szeretést is?
Varázstalanabb és varázstalanabb.
Már megint túl egyszerűnek és átláthatónak érzem az egészet. Utazzak vagy ne utazzak? Utazzak el, hogy ott is számoljak össze pár bántást, ölelést, cigarettát, sört, csókot?
Mennyiség...mi az? Kit érdekel a mennyiség?
Kényszercselekvés....Egy nem elég? Mondjuk kreatívabb mint a körömrágás...
Jó érzés hazaérni. Jó érzés, még akkor is ha kint tűz a Nap és jó a levegő...már amennyire jó levegőnek lehet nevezni az ittenit. Nekem jöttek 6an. Igen, számoltam. Néha kényszeresen számolom a történéseket. Minden nap mást....
Egyik nap 2ember nevetett a metrón
Másik nap 5ember volt szomorú a villamoson
Szombaton 24szer gyújtottam rá
Múlt évben egyszer öleltem meg az unokatestvérem
Tegnap 7könnycseppet láttam
A héten 4jó verset olvastam
Ma 1ölelést kaptam
Stratégiai játék ez a város. Nappal kimenni felesleges. Stratégiai játék a barátság és a szerelem is sokak szerint. Tényleg csak bábuk vagyunk?
Naiv hozzáállásom áldás vagy átok?
Hiszi még valaki hogy elég csupán szeretni?
Számoljam akkor most a szeretést is?
Varázstalanabb és varázstalanabb.
Már megint túl egyszerűnek és átláthatónak érzem az egészet. Utazzak vagy ne utazzak? Utazzak el, hogy ott is számoljak össze pár bántást, ölelést, cigarettát, sört, csókot?
Mennyiség...mi az? Kit érdekel a mennyiség?
Kényszercselekvés....Egy nem elég? Mondjuk kreatívabb mint a körömrágás...
2011. május 4., szerda
Utolsó tavasz
2010 december 31. Az utolsó nyugodt visszatekintés. Nem kedvencem a múlton való rágódás, töprengés. Valami most mégis azt súgja, hogy gyerünk gyerünk....nézzünk csak kicsit hátrafelé. Hátrafelé, de mégis szépen, okosan. Jól fog esni.
Első hó
2011-et írtunk már. Áttáncoltuk magunkat. Mind. Otthon. Kisvárosban, sokan. Örültem Nektek, mégis fejemben járkáltak az itteni Csodák, Csodamorzsák. Tudtam hol vannak. Jó helyen :) Az év első napja maga volt a Paradicsom :D 24órán keresztül csak feküdtünk az ágyon és mintha a világban fetrengenénk, éltünk...ÉLTÜNK csupa nagy betűvel. A nevetéstől hasfájás a kedvenc. Ott és akkor 100%osan elhittem, hogy ez örökre ennyire jó lesz. Mondtam és vallottam szívből az örökkét, pedig nap mint nap megtanulom, hogy nem létező.
Januárunk első felében újra helyet bérelt kis fejemben a jól ismert Időgép-gondolat. Mintha a kedvencem lenne... Kedvenc gyűlöltségem. Menni, menni akartam vissza, pedig volt ám itt annyi minden. A Minden pedig segített. Tompította furakodó Időgép barátunkat. Hideg volt, mi mégis megittuk azt az üveg bort a jól megszokott helyen, hogy aztán végigsétáljunk az Arany János utcáig és lemenjünk a szeretésbe. Akkor jöttél le utoljára Te is. Szép utolsó volt. :) Dobok szóltak akkor még minden szerdán.
Utolsó hideg
Az év második hónapja tartott már, mikor kezdett megcsillanni valamicske reményfolt. Ideje volt, hiszen már magam is nyűgnek éreztem magam a saját nyakamon. Fél év meghalás újraéledés sorozat...nahát kérem mi ez?! Február 5-e volt. Fél órával előbb odaértem a Déli pályaudvarra. Soha nem csináltam olyasmit amit aznap. Nem vagyok olyan teremtés, aki pár részegentalálkozás és msn beszélgetések után leutazik valakihez. Csodálkoztam magamon, de nem éreztem helyét akkor a gondolkozásnak. Szép hétvége volt. Olyan MIféle hétvége. Semmit nem csináltunk, mégis annyi mindent. :) Hazafelé az elkezdődött valami érzés kísért. Mosolyogtam. Mióta nem is? ...
Februári virágokkal találkoztunk a Margitszigeten. Egyik Kincsemmel sétálva punsfolyást nézegettünk. Rátalálást rátalálás követett. Kapcsolódás kapcsolódás..... én nyílok vagy ők? Mi történik? Nem értette semmit és mégis, mintha rám öntötték volna velük együtt a világegyetem összes örömporát.
Hatalmas dobolás. Életem egyik legkinyílóbbika. Meg is volt a hatás... Elengedés kipipálva. Miket nem gondol a naiv lélek?:) Suli is ment gőzerővel. Újultan. Mosolyok, mosolyok..... teljességérzés. Aztán hát Afteroztunk. Egy év után ismét ugyanott. Bohóckodás, Indiánkodás, és első meglátás. Szüleim összetalálkoztak:) Én pedig egy döggel az oldalamon tértem haza.....Döggel, kígyóval aki keblenmelengetést kapott onnantól kezdve. Ki ne hagyjam innen életem első csakúgy spontán koncertjét. Az akkor még nem apám apám jóvoltából. Láttam színesen világító váltakozó épületet a hídról éjszaka, és úgy tudtam neki örülni, mintha megnyertem volna a lottót. (Nem tudom miért az ilyen kis dolgok maradnak meg) Jajj, majd' elfelejtettem: ez az a hónap mikor AngyalPolip szerelem született :)
Első tavaszi
A tavaszunk legelső szerdáján betért hozzánk Alkony. Aztán megint...és megint:) Szerettem volna ha itt ragad. Elrohant. Szokott. Akkor még csak tanultam Alkonyul.
Közben Kincsem mélyebbre és mélyebbre ment. Belefordult, megélt. Engem pedig a tehetetlenségérzés mardosott belül. Angyalunk érdekesen sikeredett születésnapja után pedig lebetegedtem, akkor még nem apám szintén. Ketten betegültünk és mélyültünk, süllyedtün befelé ettől rendesen. Volt haszna, kijelenthetem. Idecsalta a makacsul nem múló betegségem Alkonyt. Sajtot is szúrtunk:) Mi meg gyógyultunk, akkor még nem apámmal:) A célt elértük, 11-ére egészségesnek mondtuk magunkat. Irány a Hunnia. Alkony és a Tücsök zenél. Metróval befutott ő is, a kalap pedig a másik ő fejére került. Sorsdöntő volt. A következő 2 nap is. Balassagyarmat Alkonnyal. Kinyílás, megértés, születés, hallgatás, rájövés...ablaknyitogatások. Márciusunk 14. napján Anyu Apu. Másnap Margitszigetelés. Meghalásjövést éreztem de elnyomta az örülés. Sajnos nem sokáig...Ballépés. Eltávolodás. Értelmetlen volt. Talán megijedtem...talán féltem igazán....Egyedüllét. Elengedtük. Ebben a hónapban megint Érdeltünk immáron hárman.
Meg azt is mondták, hogy csoda vagyok...én még mindig a hálózatban hiszek csak ...
Hát...na meg a hónap végén építettem. Olyan érzéseket és mindenséget, ami megőrjít erőt ad és visz előre. Csodát láttam. Hiszek még benne most is, csak sokkal lágyabb szinten.
Bolondoké
Felpörgött minden és csak történtek, történtek körülöttem az események és vittek magukkal. Úgy nagyon erősen.Hullámvasút effekt üdvözlet:) Ismét találkoztunk. Büszkeségáradás ezerrel, 9-én Apám kiállítása megnyílt. Csodapillanatok voltak. Nameg akkor volt az az éjszaka is. Zöld lámpa mi?:D Mesélés mesélés simogatás simogatás ölelés ölelések sok sok simogatás bújás bújás....szerintem szeretethiány. Biztos az volt. Kaptál viszont. Sokat.
Bolygóraérkezésem napját a Gellérthegy tetején Nagynénémmel és egy üveg borral töltöttem. Este pedig a családdal. :)Buborékokat fújtunk és sokat nevettünk. Szeretés volt. Gyomorgörcsökben úsztam még mindig Tőled. Vicces ezt most már leírni, de hát...így volt:)
Hétvégén hazajöttetek velem. A furcsaság, a boldogság, a szenvedés, a kacajok, a gyűlölet, a csoda, a megvetés, a csalódás, a hihetetlenség volt. Minden volt. Annyira minden. Megjelent. Visszajöt és félelmetes volt. Átváltozott. Miért csináltad ezt? Viszont leromboltuk a rózsaszín ködöt. Üdvözlet a való világban. Hajrá...menni fog. Sajtolós tejfölős napok következtek. Lent voltam, nagyon lent, de ők itt voltak és húztuk fel egymást. Igen, igen...még a szerelmeseknek sem rózsaszín a 24 óra. Én viszont megrekedtem. Nagyon. Utazás ismét. Meggyógyulás. Egybeolvadás.
Minden rendben érzés. Tanulás. Sok sok tanulás. Elbukás és megértés. Hatalmas érzésekből tanulás. Ilyen ez.
Utolsó tavaszi
Május. A most. Egybenlevés. Persze nagy elbukásokkal együtt. Tartjuk egymást. Hihetetlen, hogy tényleg lehet szeretetből élni. Az is hihetetlen, hogy végigfutsz az agyamon, emlékképek kavarognak, csak egy pillanat az egész és csörög a telefon. Te vagy az. Mosoly. Nyugodt vagyok így is úgy is...család innen pár méterre. Nevetnek.
(Közel sincs benne ebbe az egészbe a minden.Nagyon fontos történések is kihagyásra kerültek. Nem baj. Azt hiszem nem baj...nem tudom miért nem érzem bajnak....nyugodt vagyok)
Első hó
2011-et írtunk már. Áttáncoltuk magunkat. Mind. Otthon. Kisvárosban, sokan. Örültem Nektek, mégis fejemben járkáltak az itteni Csodák, Csodamorzsák. Tudtam hol vannak. Jó helyen :) Az év első napja maga volt a Paradicsom :D 24órán keresztül csak feküdtünk az ágyon és mintha a világban fetrengenénk, éltünk...ÉLTÜNK csupa nagy betűvel. A nevetéstől hasfájás a kedvenc. Ott és akkor 100%osan elhittem, hogy ez örökre ennyire jó lesz. Mondtam és vallottam szívből az örökkét, pedig nap mint nap megtanulom, hogy nem létező.
Januárunk első felében újra helyet bérelt kis fejemben a jól ismert Időgép-gondolat. Mintha a kedvencem lenne... Kedvenc gyűlöltségem. Menni, menni akartam vissza, pedig volt ám itt annyi minden. A Minden pedig segített. Tompította furakodó Időgép barátunkat. Hideg volt, mi mégis megittuk azt az üveg bort a jól megszokott helyen, hogy aztán végigsétáljunk az Arany János utcáig és lemenjünk a szeretésbe. Akkor jöttél le utoljára Te is. Szép utolsó volt. :) Dobok szóltak akkor még minden szerdán.
Utolsó hideg
Az év második hónapja tartott már, mikor kezdett megcsillanni valamicske reményfolt. Ideje volt, hiszen már magam is nyűgnek éreztem magam a saját nyakamon. Fél év meghalás újraéledés sorozat...nahát kérem mi ez?! Február 5-e volt. Fél órával előbb odaértem a Déli pályaudvarra. Soha nem csináltam olyasmit amit aznap. Nem vagyok olyan teremtés, aki pár részegentalálkozás és msn beszélgetések után leutazik valakihez. Csodálkoztam magamon, de nem éreztem helyét akkor a gondolkozásnak. Szép hétvége volt. Olyan MIféle hétvége. Semmit nem csináltunk, mégis annyi mindent. :) Hazafelé az elkezdődött valami érzés kísért. Mosolyogtam. Mióta nem is? ...
Februári virágokkal találkoztunk a Margitszigeten. Egyik Kincsemmel sétálva punsfolyást nézegettünk. Rátalálást rátalálás követett. Kapcsolódás kapcsolódás..... én nyílok vagy ők? Mi történik? Nem értette semmit és mégis, mintha rám öntötték volna velük együtt a világegyetem összes örömporát.
Hatalmas dobolás. Életem egyik legkinyílóbbika. Meg is volt a hatás... Elengedés kipipálva. Miket nem gondol a naiv lélek?:) Suli is ment gőzerővel. Újultan. Mosolyok, mosolyok..... teljességérzés. Aztán hát Afteroztunk. Egy év után ismét ugyanott. Bohóckodás, Indiánkodás, és első meglátás. Szüleim összetalálkoztak:) Én pedig egy döggel az oldalamon tértem haza.....Döggel, kígyóval aki keblenmelengetést kapott onnantól kezdve. Ki ne hagyjam innen életem első csakúgy spontán koncertjét. Az akkor még nem apám apám jóvoltából. Láttam színesen világító váltakozó épületet a hídról éjszaka, és úgy tudtam neki örülni, mintha megnyertem volna a lottót. (Nem tudom miért az ilyen kis dolgok maradnak meg) Jajj, majd' elfelejtettem: ez az a hónap mikor AngyalPolip szerelem született :)
Első tavaszi
A tavaszunk legelső szerdáján betért hozzánk Alkony. Aztán megint...és megint:) Szerettem volna ha itt ragad. Elrohant. Szokott. Akkor még csak tanultam Alkonyul.
Közben Kincsem mélyebbre és mélyebbre ment. Belefordult, megélt. Engem pedig a tehetetlenségérzés mardosott belül. Angyalunk érdekesen sikeredett születésnapja után pedig lebetegedtem, akkor még nem apám szintén. Ketten betegültünk és mélyültünk, süllyedtün befelé ettől rendesen. Volt haszna, kijelenthetem. Idecsalta a makacsul nem múló betegségem Alkonyt. Sajtot is szúrtunk:) Mi meg gyógyultunk, akkor még nem apámmal:) A célt elértük, 11-ére egészségesnek mondtuk magunkat. Irány a Hunnia. Alkony és a Tücsök zenél. Metróval befutott ő is, a kalap pedig a másik ő fejére került. Sorsdöntő volt. A következő 2 nap is. Balassagyarmat Alkonnyal. Kinyílás, megértés, születés, hallgatás, rájövés...ablaknyitogatások. Márciusunk 14. napján Anyu Apu. Másnap Margitszigetelés. Meghalásjövést éreztem de elnyomta az örülés. Sajnos nem sokáig...Ballépés. Eltávolodás. Értelmetlen volt. Talán megijedtem...talán féltem igazán....Egyedüllét. Elengedtük. Ebben a hónapban megint Érdeltünk immáron hárman.
Meg azt is mondták, hogy csoda vagyok...én még mindig a hálózatban hiszek csak ...
Hát...na meg a hónap végén építettem. Olyan érzéseket és mindenséget, ami megőrjít erőt ad és visz előre. Csodát láttam. Hiszek még benne most is, csak sokkal lágyabb szinten.
Bolondoké
Felpörgött minden és csak történtek, történtek körülöttem az események és vittek magukkal. Úgy nagyon erősen.Hullámvasút effekt üdvözlet:) Ismét találkoztunk. Büszkeségáradás ezerrel, 9-én Apám kiállítása megnyílt. Csodapillanatok voltak. Nameg akkor volt az az éjszaka is. Zöld lámpa mi?:D Mesélés mesélés simogatás simogatás ölelés ölelések sok sok simogatás bújás bújás....szerintem szeretethiány. Biztos az volt. Kaptál viszont. Sokat.
Bolygóraérkezésem napját a Gellérthegy tetején Nagynénémmel és egy üveg borral töltöttem. Este pedig a családdal. :)Buborékokat fújtunk és sokat nevettünk. Szeretés volt. Gyomorgörcsökben úsztam még mindig Tőled. Vicces ezt most már leírni, de hát...így volt:)
Hétvégén hazajöttetek velem. A furcsaság, a boldogság, a szenvedés, a kacajok, a gyűlölet, a csoda, a megvetés, a csalódás, a hihetetlenség volt. Minden volt. Annyira minden. Megjelent. Visszajöt és félelmetes volt. Átváltozott. Miért csináltad ezt? Viszont leromboltuk a rózsaszín ködöt. Üdvözlet a való világban. Hajrá...menni fog. Sajtolós tejfölős napok következtek. Lent voltam, nagyon lent, de ők itt voltak és húztuk fel egymást. Igen, igen...még a szerelmeseknek sem rózsaszín a 24 óra. Én viszont megrekedtem. Nagyon. Utazás ismét. Meggyógyulás. Egybeolvadás.
Minden rendben érzés. Tanulás. Sok sok tanulás. Elbukás és megértés. Hatalmas érzésekből tanulás. Ilyen ez.
Utolsó tavaszi
Május. A most. Egybenlevés. Persze nagy elbukásokkal együtt. Tartjuk egymást. Hihetetlen, hogy tényleg lehet szeretetből élni. Az is hihetetlen, hogy végigfutsz az agyamon, emlékképek kavarognak, csak egy pillanat az egész és csörög a telefon. Te vagy az. Mosoly. Nyugodt vagyok így is úgy is...család innen pár méterre. Nevetnek.
(Közel sincs benne ebbe az egészbe a minden.Nagyon fontos történések is kihagyásra kerültek. Nem baj. Azt hiszem nem baj...nem tudom miért nem érzem bajnak....nyugodt vagyok)
2011. május 1., vasárnap
jelenség
A Minden teljesedik. Nyugodt és békés minden még akkor is ha görcsbe rándul a gyomrom és reszketni kezd az a valami itt belül. Tőled, Tőle, Tőlük... ki tudja?....
Vajon mi ez az egész? Mi történik? Talán mi bonyolítjuk túl az egészet? Túl átlagos. Túl szegényes és csekély.... Túl szép, minden pillanat gyönyörű, csoda vesz körül minden nap. Melyikben akarsz hinni?
Én már nem tudom miben hiszek.
Kiábrándító amit mondok?
Nem hiszek talán és mégis minden felfele ível. Lehet ezt is csak én építem magamban?
Ugye, hogy teljes ellentmondás az egész? Azt érzed, hogy bizonytalan vagyok?
Igazából csak mosolyogni tudok és egyre erősebb bennem a minden mást vagy minden negatívat kizárni akaró "leszarom" én. Szabad szeretnék lenni, veletek, a töbit pediig a vészkijáraton kiengedem. Ha van vész, ha nincs. :)
Vajon mi ez az egész? Mi történik? Talán mi bonyolítjuk túl az egészet? Túl átlagos. Túl szegényes és csekély.... Túl szép, minden pillanat gyönyörű, csoda vesz körül minden nap. Melyikben akarsz hinni?
Én már nem tudom miben hiszek.
Kiábrándító amit mondok?
Nem hiszek talán és mégis minden felfele ível. Lehet ezt is csak én építem magamban?
Ugye, hogy teljes ellentmondás az egész? Azt érzed, hogy bizonytalan vagyok?
Igazából csak mosolyogni tudok és egyre erősebb bennem a minden mást vagy minden negatívat kizárni akaró "leszarom" én. Szabad szeretnék lenni, veletek, a töbit pediig a vészkijáraton kiengedem. Ha van vész, ha nincs. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)