"Most ilyen korszak van, ez már a harctér
Nincs nyegle smúzolás, nincs antik arcél
Most már kisírom, semmi nem riaszt el
Hogy én szeretlek, légy te bárhol ezzel
A Föld is lakható hely lett miattad,
Épp csak nem veled - te aztán megadtad
Ez van. s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem,
Nem tudom: erőm szivárog belőlem,
De oly rég tartom ezt a mérlegformát
Kezemmel egybeforrt az égő korlát
Így te csak nyugodtan értékeld másképp
Nem estem még le, s nem húzódtam hátrébb
Bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
 Hozzád ki mernék lépni önmagamból!"

nagy volt                            kicsi volt
elromlott                            felemelkedett
ölelt                                   bántott
örömöt                              bánatot
romlott                               halt
felgyúlt                               elaludt
él                                       ég
volt                                    volt
...                                       van
...                                       lesz