Ha majd egyszer nagyon sok év múlva találkozunk és kihalt már belőlem az összes belém hintett morzsád szeretném kiölni belőled a lerakodótt szennyet. Ott vagy ahol nem kellene lenned és otthonodnak tekinted a teljes otthontalanságot. Tébolyult lettél, fenevad, előtörtél, nem elnyomni akartalak... Kinyitni.
Ki isnyitottalak.
Fura egy növény vagy. Szívből nyíltál, szép lassan, óvatosan...átadtad magad. Záródásod hirtelen volt, pusztító, ön-,majd engem romboló. CSapzott....az lettél te is.
Szemed bezárult, nyílni nem akaró.
Száz és még száz el nem jött csókom adnám egy volt csókunkért....talán akkor felnyílna gyönyörű szemed, rám néznél, és akaratlanul tett múltunk feledése megnyitná újra virágaink.