Ez az utolsó bejegyzés ebben az évben. Az utolsó nap Budapesten az idén.
Valami összegzés félét akartam idefirkálni, de tudom, hogy úgysem lesz teljes az egész. Megpróbáljuk.
A szilveszterezés nagyon jó volt, annyira jó, hogy tudtuk, azután már csak jó évünk lehet. :) ennek függvényében fertelmesen rossz szilveszterezést kívánok magamnak :):) Igazából a január-február-március olyan hirtelen repült, hogy észre se vettem, szokták mondani, ha boldog az ember csak úgy repül az idő. Nameg az érettségi is rátett egy lapáttal :D Március. Csúnyacsúnya március, a minden változása. A kilépés. Mindenből. Önmagamból is. Lehet, hogy az a március kellett, hogy minden jóra forduljon majd, most ennek még csak a rossz oldalát látom, de ki tudja... Elkezdődött valami. Akkor még izgalmas, pörgős, hihetetlenjó és gyönyörű korszaknak neveztem volna. Tényleg jó volt. Sütött a Nap, sokat ücsörögtünk a fűben, megoldódtak a sulis problémák, anyu boldog volt, sokat nevettünk, mélyültek kapcsolatok...ebben a fátyolban pedig csúnyán össze tudja rombolni az ember az életét. Sikerült. Persze akkor még mindig csak nevettem, nem hittem el. Hitte a naiv butaságosságosság, hogy játék az egész. Icipici érzelmekkel. Hát nem volt játék. Hatalmas érzelmekkel. Persze közben folytak a dolgok, egyre jobban tanulás, fősuli látogatás, TanKapuja kiválasztás,felvételi. Na az jó volt:) Időszakosan romboltam és építettem. Az életet és az embereket is magam körül.
Persze meg volt az illúzió, hogy nem lesz nagy a kiszakadás. Vártam.
Május:) Érettségi. Akkor olyan nagynak tűnt és izgalmastak is ígérkezett. Eltelt. Najó, volt pici gyomorgörcs, de csak a magyar előtt és az is csak Miatta. Szép dolog, mikor szívből megszereted az egyik tanárodat, szép, hogy felnézel rá, de az a megfelelni akarás fárasztó 4 évig. Főleg ez az utolsó. Csak hogy picit is büszke legyen rád. De sikerült:) Legjobb Tancinéni :)
Sikerült minden. A suli befejezve. Jön a nyár. Milyen nyár volt...Össze-vissza-kesze-kusza. Családozós, nemnyaralós, munkát se keresős, szerelmes-szerelmetlen, kezdődő-elmúlós nyár. Bevallós,szégyenkezős, büszke, akaratos, elbújós, nevetős, sírós igazi nyár. És meleg is volt...azt hiszem.
A vége pedig elköszönős volt. Pedig a végére lett minden olyan erős.
Elköszöntünk.
Azt hiszem itt volt az a pillanat amikor valami átfordult. Kizárás. Elengedés. Nemtörődés. Megint a játék, az izgalom, az új élet varázsa. A fontos dolgok mellőzése...De mégis csodás volt, játékos, szép, mindenséges. Városjárás, zenezenezene...
Gólyatábor. :) Ami a sosefelejtős dolgok dobogósa. A csodahét. Uszó, ahol csak kapni lehet. Mindent ami csk kell és elég. Ahol az életét is le tudná élni az ember (azt hiszem a zsu mindenképp). Vége lett, vicces volt. Főleg a hazatérés utáni egy hét. Tisztult a csapat fizikálisan is xD
Elkezdődött minden. A suli az ősz. Az utolsó ősz. Újra elkezdtem írni is. Adtam kaptam és el is vesztettem. Mennyiségben és minőségben sem mérhető ez az egész. A mérleg semmiképp sem fog úgysem helyrebillenni. Az utolsó találkozás gyönyörű volt. Azt hiszem ilyen egy igazi elbúcsúzás...bár nem tudtad te se hogy az az lesz. Csodalények vesznek körül. Csodahelyen. Vigyáznak rám. Ölelni lehet ott mindenkit. A valóságból se hagynak máshol kizökkenni, visznek, de mégsem tartanak. Hiányzás létezik. Otthon legyen minden rendben. Ha eljön az ember, még úgyis tud kapni. Lehet, ez a legnagyobb év volt. Elengedés és megértés...mégis kapás. Csak lehet, még túl kicsi vagyok ennek a megértéséhez Az is lehet, hogy értem, csak félek kimondani. Az is meglehet, hogy semmit sem értek és úgy teszek, mintha érteném. Mindenesetre még tartasz. Tartalak...
2011.Kezdődj el. Legyél gazdag. Emberekben, felismerésben, ölelésekben, dalokban, nevetésekben,játékokban,szerelmekben,életekben,írásokban,kalandokban.Legyél kerek. Egész. Legyél úgy igazán de igazán legbelülről is jó.
Szép karácsonyozást,mézeskalács, narancs és szegfűszegillatú heteket, aztán mámoros ölelésekben gazdag szilveszterezés. :)
ölelölel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése