Belénk vágott újra az ősz
Lecsapott ránk hirtelen
A festék sokadszorra nőtt
Hát bevégezni engedem
Tizenhat évszak befejezett
Gyötörjön most végtelen tél
Testünké ennyi lehetett
Magaddá addig lehettél
Színészkedj most levelekkel
Ragadj meg belső őszödbe
Meghalás csak új nevekkel
Erőszakold magad bőrödbe
Beleölöm magam tejedbe
Te mégis mást itatsz
Szebb úgysem lehetne
A pótlékod sem riaszt
Beléd halni nem halál
Megszülsz újra tudattalan
Az én felem milliót talál
Belőled veszik ki magad,magam
Csodaléted belül rohad
Fogyj el Édes teljesen
Lehet,most épp más fogyaszt
De lényeged ide adtad nekem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése