Egyszer régen elültettek egymás mellett két virágmagot. Nőttek, növekedtek, de a szél szétsodorta őket és furcsa módon az egyik mag az égbe került, felhőkbe kapaszkodva hajtott, a másik magocska pedig mélyen a földbe gyökerezett. Eközben a földben még egy mag helyet kapott. Őt nem kapta fel a szél sohasem.
Telt az idő és az első két maghajtás nem felejtették el egymást, még hogy távolinak is tűntek egymástól, egymásba szerettek. A földi maghajtás elkezdett rohamosan az ég fele kapaszkodni, az égi pedig nyúlt vissza erősen a földhöz. Bár gyökereik távol voltak egymástól, szirmaik már majdnem összeértek. Pont akkor, mikor a "köztes" maghajtás belekapaszkodott a földi szirmaiba. Az égi maghajtásnak már nem volt így ereje visszakapaszkodni a felhők fölé, hagyta, hogy zuhanjon lejjebb és lejjebb mígnem elérte a földet és mélyen belefúródott.
Tanulság nincs.
Vond le magadnak belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése