Fél év időgépekkel. 6 hónap csak azzal a gondolattal, hogy "kell egy időgép". A hihetetlen kényszeres visszacsinálni akarás és a kétségbeesett múltba kapaszkodás értelmetlen kapálózás végtelennek tűnő sorozata.
Kicsit meguntam. Sőt. Elegem lett.
Egy hét leforgása alatt ugrott annyit minden mint ezalatt a félév alatt kellett volna, sőt lehet nem kellett volna, mert ugyebár miért kéne természetesnek lennie annak, hogy az embert megalázzák, esetleg szarrágónak nézik, vagy csupán nem tartják a szívükben egy kicsit sem. Akár őt, akár a szavait.
Teljesen felesleges az időgépbe menekülésem.
Ha létezne időgép:Nem ismernék kíváncsiságot.Tehát alapból hiányozna az alaptermészetem.Ha ismerném a múltat a jelent és a jövőt egyben, lehet nem is szeretnék.Soha, senkit. Tudnám mennyi időm van még hátra. Azt is tudnám, mikor hagynak el az emberek, nem ismerném a bizalmat. Nem tudnék hinni, nem tudnék álmodni sem, nem kételkedhetnék, és nem várakoznék, nem venném észre a szerencsét. Megtudnám, hogy ér valamit vagy nem hogy itt vagyok. Látnám a végét, nem keresnék értelmet.
Nem kell több időgép gondolat, és menekülés sem kell.
Semmi sem történik véletlenül.
Senki nem csinál semmit véletlenül és nincsenek egyedi esetek. Ok-okozat.
Nyugalom van csak, semmi időgép.Nyugalom és mély lélegzetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése